Körlevél a háború után

Tisztelendő testvéreim!

Válságos idők nehéz megpróbáltatásai közben felhasználom az első alkalmat, hogy minden egyes Tisztelendő Testvéremnek szívem egész melegével szeretetteljes üdvözletemet küldjem. Köszönöm hûséges helytállásukat azoknak, akik a legnehezebb körülmények közt kötelességüket teljesítve helyükön, híveik mellett kitartottak. Elismerésemet és hálámat fejezem ki nyugdíjas paptestvéreimnek, kik felhívás nélkül, egyedül papi öntudatuk és szívük ösztönzésére vállalták az elárvult hívek gondozását; példájuk és munkásságuk értékes segítséget nyújtott. Köszönöm azoknak buzgóságát, akik felszólításomra több plebánia vezetését is vállalták és a nagy pusztulás idején a legnagyobb érték, a lelkek örök javának megmentésén apostoli lelkesedéssel fáradoznak. Főpásztori köszönetem és elismerésem legyen mindnyájuk számára a legfőbb, örök Pásztor tetszésének és jutalmának záloga. Nem akarom elítélni azokat, akik állomáshelyüket elhagyták; az általános zavarban a rémület hangulatának áldozataivá váltak és kötelességmulasztásukért megszenvedtek. De fenn kell tartanom azon elhatározásomat, hogy az egyes eseteket külön- külön tárgyilagosan megvizsgálom és atyai jóindulattal fogom elbírálni.

A mai rendkívüli helyzetben papi magatartásunk és mûködésünk feladatait vizsgálván, különösen három szempontra kívánnám tisztelendő testvéreim figyelmét nyomatékosan felhívni. Az idők parancsának ismerem fel elsősorban, hogy magatartásunkban és minden munkánkban legfőbb irányító gondolatunk és elvünk legyen a salus animarum. Ez az igazi papi lelkület és munka: mindenben a lelkek megmentésének érdekét tekinteni, híveink örök üdvösségének és minden lélek megmentésének feláldozni erőinket, képességeinket! Ez a legfontosabb és legfőbb kötelességünk ma, minden más szempontnak, különösen az egyénieknek háttérbe kell emellett szorulnia. Biztos útmutatónk és vezetőnk ebben a munkában az Egyház, s ezért törvényeit, rendelkezéseit, szabályait egyéni elgondolásaink miatt nem szabad soha elhanyagolnunk. Ezt kívánja ma tőlünk szent hivatásunk és hivatalunk szerint Isten akarata; ezt várják és jogosan igénylik a gondjainkra bízott lelkek; ez lesz a legalkalmasabb eszköz arra is, hogy mindenki megismerje szent hitünk és vallásunk igazságát és erejét. Szoros kapcsolatban van ezzel az a kötelezettségünk, hogy papi életünk és magatartásunk ma inkább, mint bármikor a legteljesebb értelemben feddhetetlen legyen. A papi háztartás legyen szegény, nemcsak amint a körülmények megengedik, hanem ezen felül amint a papi lelkiségünk sürgetően kívánja. A pap környezete legyen teljesen kifogástalan, Az egyházi előírások és kívánalmak betartásával mintaszerû. Főpásztori felelősségteljes kötelességem, hogy ebben a pontban szigorú ellenőrzést tartsak és minden eszközzel érvényesítsem az Egyház törvényeit. Bizalommal kérem főespereseimet és idősebb paptestvéreimet is, legyenek ebben segítségemre. Fiatalabb paptestvéreiket a legkisebb eltévelyedésre is szeretettel figyelmeztessék s ha figyelmeztető szavuk hatástalan maradna, ismerjék szigorú kötelességüknek, hogy őszinte jelentést tegyenek nekem.

Végül megismétlem az utóbbi esztendőkben ismételten hangsúlyozott figyelmeztetésemet és rendelkezésemet: papjaink a politikával semmiféle ürügy alatt, még az egyéni vélekedésük szerint látszólagos jó eredmények érdekében se foglalkozzanak. Legyenek készségesek támogatni minden olyan munkát, mely híveik felsegélyezésére történik. De a politika nem volt sohasem a pap feladata, sőt minden időben hátrányára volt az igazi papi hivatás kifejtésének.

Tudatában vagyok, Tisztelendő Testvéreim, hogy a rendkívüli körülmények tőlem is az egyházmegye kormányzásában fokozottabb tevékenységet kívánnak meg; ugyanakkor azonban sajnos nagy és nem egyszer legyőzhetetlen nehézségeket is kell tapasztalnom. De amennyire bírom és tehetem, készségesen kívánok Testvéreim segítségére lenni nehéz munkájukban és áldozatos életükben. Nagyon szeretném, ha Tisztelendő Testvéreim minden körülmények közt éreznék és fenntartanák magukban azt a tudatot, hogy főpásztoruk velük érez és küszködik, és egyedüli törekvése és vágya, hogy papjai az Egyház bölcs, minden változások közt változatlan elvei és tanítása szerint hirdetik Krisztus igéit és szolgálják a lelkek érdekét, ut in omnibus glorificetur Christus. Ezzel az érzéssel és szándékkal küldöm Tisztelendő Testvéreimnek, híveiknek és azoknak, kik jóindulattal segítenek rajtuk, legjobb áldásomat.

Kolozsvár, 1945. évi március hó 4-én

ÁRON püspök

 

Márton Áron kezdőoldal

Márton Áron az interneten