Körlevél III. (2013. május 22.)

Tartalom:

Papnevelő Intézetünk felvételijével kapcsolatos tudnivalók

Papi továbbképző anyaga

Szám: 779–2013.

Papnevelő Intézetünk felvételijével kapcsolatos tudnivalók

            Hittudományi Főiskolánk elöljárósága közölte a Papnevelő Intézetünkbe felvételizni szándékozókra vonatkozó tudnivalókat, amelyeket az alábbiakban ismertetünk. Arra kérjük Tisztelendő Testvéreinket, hogy ezeket népszerűsítsék, a felvételire készülődőket bátorítsák és segítsék, hogy a Jó Pásztor kegyelme minél több munkást állítson a lelkek aratásába.

 

Papképzés – Pasztorális szak

Krisztus ma is, mint kétezer évvel ezelőtt, meghív embereket, hogy Őt szorosabban kövessék, életüket neki ajándékozva evangéliumát hirdessék a világnak. Ez a hivatás ajándék, Krisztus kiválasztásának, meghívásának eredménye a lélekben. Sokszor nem is értjük egészen, csak "érezzük".

A hivatással együtt jár a küldetés is, amelyre készülni kell emberileg, lelkileg, szellemileg. Kétezer éve maga Jézus készítette fel apostolait az evangélium hiteles megélésére és hirdetésére. Napjainkban – világszerte – papi szemináriumokban készülnek az ifjak erre a különleges szolgálatra, életformára. A felkészülés Gyulafehérváron is hasonlóképpen történik, első lépésként felvételivel, amelyet idén ősszel is megrendezünk, és amelyre nagy szeretettel várjuk a papságra jelentkezőket.

 

Jelentkezés:

  • a helyi plébános tudtával, postai úton, a Rektori Hivatalnál (Institutul Teologic Romano-Catolic, Str. Bibliotecii, nr. 3., 510009-Alba Iulia)
  • jelentkezési határidő: 2013. július 19-ig.
  • előkészítő és felvételi: 2013. július 21-25. között a Papnevelő Intézetben.
  • 2013. július 21-én, vasárnap este 19.00óráig várjuk a jelentkezőket a Szemináriumban a szükséges okmányokkal.

 

A beiratkozáshoz szükséges okmányok:

  • Születési igazolvány (Certificat de naştere) hiteles másolata;
  • Keresztelési és bérmálási igazolás;
  • Szülők egyházi házasságáról igazolás (amennyiben lehetséges);
  • Érettségi diploma (Diploma de bacalaureat) eredetiben, vagy három hónapig érvényes igazolás;

N. B. Sikertelen érettségi esetén is várjuk a jelentkezőket a meghirdetett előkészítőre, hivatástisztázó beszélgetésekre és felvételire. Ha a jelentkező megfelel a követelményeknek, feltételesen felvételt nyerhet, amennyiben sikerül az őszi pótérettségi vizsgája is.

  • Orvosi igazolás (Adeverinţă medicală);
  • A plébános ajánló levele;
  • Saját kezűleg írt kérvény Érsek úrhoz, illetve az illetékes Megyéspüspökhöz címezve.

 

A felvételi díja:

  • 70 RON (beiratkozás) + 30 RON (kezelési költség), amit a felvételire történő beiratkozáskor, helyben kell a titkárságon befizetni.

A felvételi vizsgáról:

  • érettségi vizsga átlaga – 50%
  • felvételi vizsga átlaga – 50% (írásbeli és szóbeli vizsga a megadott tételekből; a felvételi vizsgán el kell érni az ötös /5/ osztályzatot).
  • a felvételi átlagát az érettségi és a felvételi vizsga általános médiája adja, ami nem lehet kisebb, mint 6,00.
  • papi életformára való rátermettség, melyet a beszélgetés során az elöljárók bírálnak el;

– A felvételi pontos menetét (beiratkozás, ismerkedés, írásbeli, szóbeli vizsga, beszélgetések, lelkinap) helyben, az érkezés után ismertetjük.

A felvételi vizsga tételei:

Tisztelettel felhívjuk a felvételizők és felkészítőik figyelmét, hogy a felvételi anyag – az iskolai hitoktatáshoz igazodva – megváltozott az előző évekhez képest; kérjük ezt figyelembe venni.

 

I. Szentírásismeret

1. A Szentírás (p. 5-8);

2. Az Ószövetség létrejötte (p. 9-13);

3. A Történeti Könyvek (p. 37-46);

4. Újszövetség (p. 62-63);

5. Az Evangéliumok keletkezése és sajátos jellege (p. 64-70);

6. Szent János evangéliuma (p. 93-101).

Forrásanyag: Baróti László-Sándor, Római katolikus vallás. Tankönyv a IX. osztály számára, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár 2005 (a tételek utáni számok a könyv oldalszámait jelölik).

 

II. Egyháztörténelem

1. Az egyház születése és az első keresztény közösségek (p. 67-69);

2. A vándor népek megtérítése (p. 87-91);

3. A nagy keleti egyházszakadás (p. 98-101);

4. A keresztes hadjáratok (p. 102-107);

5. Portré: Loyolai Szent Ignác (p. 124-125).

Forrásanyag: Nemes István, Római katolikus vallás. Tankönyv a X. osztály számára, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár 2005 (a tételek utáni számok a könyv oldalszámait jelölik).

 

III. Hitünk alapjai

1. Mária, az Egyház édesanyja (p. 76-79);

2. A kegyelmi élet (p. 101-104);

3. Az Oltáriszentség (p. 105-108);

4. A beavatás szentségei: keresztelés és bérmálás (p. 109-114);

Forrásanyag: Jitianu Liviu – Robu Magda – Tófalvi Emese, Hitünk alapjai. A katekizmus dogmatikai tételei. Tankönyv a XI. osztály számára, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár 2007 (a tételek utáni számok a könyv oldalszámait jelölik).

 

Eredményhirdetés:

  • a felvételi vizsga után néhány nappal a Rektorátus értesíti a felvételizőt a helyi plébánoson keresztül.

Bővebb felvilágosításért a titkársághoz vagy a prefektushoz lehet fordulni:

Titkárság: Ferencz Margit, Tel: 0258-811688, Mobil: 0745770134

Rektor: Nagy-György Attila, Mobil: 0752-245060, e-mail: ifj.lelk@yahoo.de

 

 

INFORMAŢII REFERITOARE LA ADMITEREA ÎN SEMINAR – 2013

Înscriere:

Până la data de 19 iulie 2013 parohii locali sunt rugaţi să comunice Rectoratului numele candidatului. Între 21-25 iulie vor avea loc pregătirea candidaţilor şi examenele de admitere. Candidaţii sunt rugaţi să se prezinte la Institut la data de 21 iulie până seara (orele 1900). La pregătire candidaţii trebuie să prezinte actele necesare pentru admitere.

Acte necesare:

1. Certificat de naştere – copie legalizată;

2. Adeverinţă de botez şi mir;

3. Act despre căsătoria (bisericească) a părinţilor (dacă este cazul);

4. Diploma de bacalaureat – în original (sau adeverinţa care atestă această calitate).

 

NB! Dacă la examenul de bacalaureat candidatul nu a obţinut nota de trecere, el poate totuşi să participe la admiterea în seminar şi va fi admis condiţionat; în acest caz, trebuie să obţină ulterior bacalaureatul – în sesiunea de toamnă –, pentru a putea frecventa cursurile teologiei.

 

5. Adeverinţă medicală;

6. Scrisoarea de recomandare a preotului paroh;

7. Cerere de admitere scrisă cu mâna către Arhiepiscop sau către Episcopul diecezan respectiv.

 

Taxa de admitere:

70 RON pentru înscriere şi 30 RON care se plătesc la secretariat cu ocazia înscrierii.

Decursul admiterii:

  • media de bacalaureat – 50%
  • media examenelor de admitere – 50% (probă în scris sau oral din subiectele enumerate mai jos: la examenul de admitere media de trecere este 5,00);
  • media de admitere se calculează din media de bacalaureat şi media examenelor de admitere şi trebuie să fie cel puţin 6,00;
  • idoneitate pentru viaţa preoţească (fapt constatat de superiori pe parcursul unui dialog comun).

 

Subiectele pentru examenele de adminitere:

  1. Dogmatică şi morală creştină

 

  1. – ISTORIA MÂNTUIRII – Credinţa creştină catolică

Manual de religie, clasa a X-a, editat de Arhiepiscopia Romano-Catolică, Bucureşti 1993. (autor: Pr. Claudiu Dumea)

  • Fiul lui Dumnezeu ia trup omenesc. Unirea ipostatică. Erezii referitoare la Isus Cristos. (pag. 111-113)
  • Maria, Mama lui Dumnezeu. Maternitatea divină a Mariei. Cea plină de har. Neprihănită Zămislire. Înălţarea cu trupul la cer. (pag. 139-143)
  • Caracteristicile esenţiale ale Bisericii /una, sfântă, catolică, apostolică/. (pag. 186-193)

 

  1. – CALEA MÂNTUIRII – Morala creştină catolică

Manual de religie, clasa a XI-a, editat de Arhiepiscopia Romano-Catolică, Bucureşti, 1996. (autor: Pr. Claudiu Dumea)

  • Moralitate şi conştiinţă. Moralitate subiectivă. Moralitate obiectivă. Conştiinţa. Morala „situaţiei”. Conştiinţă şi liberate. (pag. 22-28)
  • Încălcarea legii: păcatul. Păcatul şi lumea contemporană. Păcatul în viziunea creştină. Efectele păcatului. Condiţiile, gravitatea şi diversitatea păcatelor. Iubire şi teamă în viaţa morală.  (pag. 33-44).

 

  1. Istoria Mântuirii

 

  1. CUM SĂ CITIM BIBLIA – editat de Arhiepiscopia Romano-Catolică, Bucureşti, 1994. (autori: J.P.Bagot, J.Cl.Duboş).
  • Instituirea regalităţii israelite: domnia lui Saul. David, alesul Domnului şi instaurarea dinastiei mesianice. Solomon: pe culmi înainte de decădere. (pag.73-75)
  • Timpul exilului. Profetul Ezechiel. Cartea consolării lui Israel /Is 40-50/ (pag. 88-89).

 

  1. MANUAL DE RELIGIE – ISTORIA BISERICII, clasa a VIII-a, editat de Arhiepiscopia Romano-Catolică, Bucureşti, 1994. (autor: Pr.Claudiu Dumea)
  • Biserica din Ierusalim. Isus Cristos. Poporul evreu. Rusaliile. Viaţa în primele comunităţi creştine. Răspândirea Bisericii. (pag. 9-18)
  • Pavel, apostolul popoarelor păgâne. (pag. 20-23)
  • Persecuţiile din partea romanilor (Nero, Domiţian, Traian) (pag. 33-36), Prigoanele de la Traian la Diocleţian. (pag. 38-43)
  • Orientul se rupe de la unitatea Bisericii. (pag. 105-112)
  • Sfântul Francisc din Assisi şi Sfântul Dominic. (pag. 129-133)
  • Dezvoltarea misiunilor în afara Europei. (pag. 178-184)

 

  1. ISTORIA MÂNTUIRII – credinţa creştină catolică

Manual de religie, clasa a X-a, editat de Arhiepiscopia Romano-Catolică, Bucureşti, 1993. (autor: Pr.Claudiu Dumea).

  • Mărturiile istorice ale existenţei lui Cristos. (pag. 127-138)
  • Biserica este Împărăţia lui Dumnezeu. Cristos a întemeiat Biserica. Isus a dat Bisericii o structură ierarhică. (pag. 150-156)

 

Înştiinţarea despre rezultatul admiterii:

Despre rezultatul examenului, candidaţii vor fi anunţaţi prin parohii lor.

Adrese de contact:

Secretariat: Ferencz Margit, Tel:0258–811688, Mobil:0745770134

Rector: Nagy-György Attila, Mobil: 0752-245060, ifj.lelk@yahoo.de

Informaţiile de mai sus pot fi găsite şi pe pagina web a institutului: http://www.sis.uab.ro

 

Szám: 773–2013.

Papi továbbképző anyaga

 

            Főegyházmegyénkben szeptember 9-13. között – idén is megszervezzük a papi továbbképzőt, Gyulafehérváron a SIS-ben.

            A továbbképzőre kötelezett személyeken kívül bárki részt vehet a Paptestvérek közül, sőt ajánlott, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.

            Érkezés: 2013. szeptember 9-én, hétfőn a 13oo órakor kezdődő ebédig.

            Elutazás: 2013. szeptember 13-án, ebéd után.

            A továbbképzés anyagát a morális, dogmatika és egyházjog képezi.

            A továbbképzőn résztvenni szándékozók legkésőbb folyó év július 15-ig jelezzék szándékukat Ferencz Margit titkárnőnél a 0258-811–688-as fix, vagy a 0745–770–134-es mobilszámon, ill. az iroda@sis.uab.ro e-mail címen.

            A plébánosok kötelesek erre az időre szabadságolni káplánjaikat.

 

Költségek:

Teljes napi ellátás egy személyre: szállás, 3 étkezés, kávé és víz = 60 RON.

Egyéb költségekre fejenként az egész továbbképzőre 10 RON.

Összesen: 190 RON fejenként.

A továbbképzés költségeit a főegyházmegye fedezi.

 

TÉTELEK MORÁLISBÓL:

1. A lelkiismeret és a törvény;

2. A bűn és az erények;

3. Az emberi társadalom az erkölcsteológia fényében;

4. Az élet morálteológiai vonatkozásai;

5. A nemiséggel és házassággal kapcsolatos erkölcsi kérdések.

 

Könyvészet:

Holló László, Isten csodálatos üdvösségteológiája, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, K-vár 2007.

Höffner, Joseph, Keresztény társadalmi tanítás, Szent István Társulat, Budapest 2002.

Lucas, Lucas Ramón, A bioetikáról mindenkinek, Új Ember kiadó, Budapest 2007.

Weber, Helmuth, Általános erkölcsteológia, Szent István Társulat, Budapest 2001.

Weber, Helmuth, Speciális erkölcsteológia, Szent István Társulat, Budapest 2001.

 

Egyházi megnyilatkozások:

II. János Pál, Evangelium vitae, enciklika az emberi élet sérthetetlenségéről, Szent István Társulat, Budapest 1995.

II. János Pál, Misericordia Dei apostoli levél, szempontok a bűnbocsátás szentségének ünnepléséhez, 2002 (magyar fordítását kérésre megküldöm).

II. János Pál, Reconciliatio et poenitentia (kiengesztelődés és bűnbánat) a mai egyház küldetésében kezdetű apostoli buzdítás, Szent István Társulat, Budapest 1985.

VI. Pál, Humanae Vitae kezdetű enciklika a helyes születésszabályozásról, http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=120 (2013.05.06)

Hittani Kongregáció, Donum vitae, Instrukció a kezdődő emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról, http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=187 (2013.05.06)

A Család Pápai Tanácsa, A gyóntató atyák Vademecuma a házassági erkölcs néhány kérdésében (1997), http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=140  (2013.05.06)

A Katolikus Egyház Katekizmusa

 

TÉTELEK DOGMATIKÁBÓL A 2013-AS PAPI TOVÁBBKÉPZŐRE

 

  1. Az Eucharisztia áldozati jellege hogyan tükröződik az Úr Jézus alapító szavaiban, gesztusában?

Az egész vacsora cselekménnyel Jézus a tanítványok kezébe adja magát, az önmagát ajándékozás és önmagát kiszolgáltatás kettős értelmében. A kenyér, amelyet Jézus, mint minden zsidó családapa, a lakoma kezdetén kioszt, és a kehely, amelyet nyújt, szinte jelek a jelben, az önátadás és az önkiszolgáltatás összesűrített reálszimbólumai: „Vegyétek, ez az én testem…, Ez az én vérem.” Az alapító szavakhoz tartozik még: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” – felbuzdít az áldozatra való átélésen alapuló visszaemlékezésre.

 

 

  1. Mi a koinonia jelentése az 1 Kor 10,16-ban?

„Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesülés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk” (1 Kor 10,16sk) Az összekötő szó, a koinonia: közösség a részesedés által. Szent Pálnál a koinonia kettős irányt vesz: valakivel való közösség és valamiben való közös részesülés. A kenyér evése és a kehelyből való ivás, közösen végezve, személyes közösséget közvetít a keresztre feszített és felmagasztalt Krisztussal a testében és vérében való részesülés által. Krisztus teste és vére azonban nemcsak a létrejött együttlétet jelenti, hanem olyan valóságot is, amely megelőzi.

 

  1. Az Eucharisztia-alapító szavak milyen ószövetségi hagyományokra és helyekre utalnak Lukácsnál (és Pálnál) és Máténál (és Márknál)?

A Sínai szövetségnél, amelyre Mk és Mt híradásai céloznak, az áldozat van az előtérben: Mózes veszi a leölt borjak vérének felét, meghinti vele az áldozati oltárt, majd felolvassa a szövetség okmányát, a maradék vérrel leönti a népet, mondván: „ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr … kötött veletek”. Ennél a szövetségkötésnél az áldozat az étkezéshez kapcsolódik. Mindkettő összeköt Istennel: az oltárra és a népre szétosztott áldozati vér és a vének vacsorája, akik eközben láthatták Istent. Pál és Lukács áthagyományozzák a megbízást: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” A Pál és Lukács révén ránk maradt hagyomány elválasztja a kenyér-cselekményt és a kehely-cselekményt. Ezen a ponton hűebben adja vissza Mk-nál és Mt-nál a zsidó ünnepi lakomát.

 

  1. Hogyan fejeződik ki az utolsó vacsora és az Eucharisztia-ünneplés eszkatológikus vonása az Újszövetségben?

A vacsora nem csak az üdvösség végbement történetéről szól, hanem a megígért jövőről is. Ahogyan a lakoma Izraelben és ahogyan Jézus utolsó vacsorája, úgy a keresztények által ünnepelt úrvacsora is eszkatológikus jel. Amire Pál az „amíg el nem jön” rövid szófordulattal utal, azt a szinoptikusok szemléletesebben fogalmazzák meg a „szőlő terméséből inni az Atya országában” eszkatológikus távlatával. Az őskeresztény liturgiához tartozik a „maranatha!” felkiáltás, amely lehet kérés (Jöjj el!), vagy hálaadó kijelentés (Urunk eljött.). Az első jelentés a jövőre irányul. Az Eucharisztia ünneplése: benne „jön” a keresztre feszített és feltámadott Krisztus, benne lesz jelenvalóvá az ő élettörténete; és ugyanakkor megnyitja az „azon a napon” való eljövetelének eszkatológikus perspektíváját.

 

 

  1. Mik a görög és a latin egyházatyák Eucharisztia-teológiájának fő jellemzői?

Görög egyházatyák: tágan kibontják az anamnészisz fogalmát: az Eucharisztia megjelenítő emlékezés, benne jelenvalóvá lesz az üdvösségtörténet, Jézus egész története a megtestesüléstől a mennybemenetelig, de jelenvalóvá lesz Jézus, mint áldozati adomány is testében és vérében. Az Eucharisztia a felmagasztalt Úrnak és történetének utánzása, képe, képmása, hasonlata, szimbóluma. A részesedés a liturgikus cselekményről való hívő-értő elmélkedés, a titoknak képben való szemlélése által történik. Szent Ambrus: az adományok átváltozását tartja a legfontosabbnak. Az Ámen kifejezés kimondja, hogy Ez igaz (mármint a megváltás). Szent Ágoston: a jel karakterét hangsúlyozza. Főleg a szintek szimbolikus összefonódása érdekli: a kenyér – Krisztus földi teste – az egyház közössége. Hogy lehet a kenyérben az oltáron Krisztus teste? Ti vagytok Krisztus teste, és ha ti vagytok Krisztus teste, akkor a ti titkotok van az Úr asztalára helyezve. Ámen: az egyházi közösség megvalósulása.

 

  1. Kik az első és második eucharisztikus vita szereplői és milyen nézetekkel?

Első eucharisztikus vita: ugyanazon a kolostoron belül megy végbe.

Paschasius Radbertus OSB (†859 k.): – radikális eucharisztikus realizmus – erősen hangsúlyozza Krisztus eucharisztikus és földi testének azonosságát. Ratramnus de Corbie OSB (†868): a kenyér és a bor átváltozását nem testileg, hanem lelkileg, képileg kell értelmezni, válaszában képmás-teológiát fejt ki (in figura).

 

  1. Második eucharisztikus vita: az európai közvéleményt is mozgatja. Tours-i Berengár (†1088): a kenyeret és a bort Krisztus jelenlétének szimbólumaként értelmezi, Krisztus emberi teste azonban nem lehet jelenvaló az Eukarisztiában, mert a parúziáig a mennyben, Isten jobbján trónol.  – Berengárt több zsinaton is elítélték, és alá kellett írnia Umberto di Silva Candida bíboros megfogalmazását: A kenyér és a bor az átváltoztatás után nemcsak szentség, hanem Jézus Krisztus valóságos teste és valóságos vére.

 

  1. Mi a „transsubstantio” jelentése és jelentősége?

Aversai Guitmund (†1097 k.) kimondja 1085 előtt: „a dolgok lényege (substantia) átváltozik, de… a korábbi íz, a szín és a többi érzéki akcidensek megmaradnak.” Ezzel előkészíti a transsubstantio tanát, amelyet a IV. Lateráni Zsinat hivatalosan is átvesz: az akcidensek a valóság empirikusan érzékelhető dimenzióját jelentik, a szubsztancia a szellemi értelem által szemlélt metafizikai lényeget. Az átlényegülés azt jelenti, hogy a lényeg változik, az akcidensek azonban nem. Ezzel a megkülönböztetéssel ki lehetett fejezni a szentség-fogalomban benne rejlő feszültséget a valóságos jel (kenyér és bor) és a megjelölt valóság (Krisztus teste és vére) között, anélkül, hogy az egyiket a másik kárára kellett volna korlátozni.

 

  1. A Trentói Zsinat szerint mi az összefüggés Krisztus golgotai keresztáldozata és a szentmise között?

A zsinat egyrészt megvédi az áldozati karaktert: (si quis dixerit) ha valaki azt állítja, hogy a szentmisében nem igazi és tulajdonképpeni áldozatot mutatnak be, legyen kiközösítve (anathema sit). Visszanyúl a Zsidókhoz írt levélhez: nem a keresztáldozat megismétléséről vagy kiegészítéséről beszél, hanem ábrázolásáról, emlékezetéről, és erejének átadásáról. 

 

  1. Melyek voltak a reformáció fő kifogásai az Eucharisztia katolikus értelmezése és gyakorlata ellen?

A fő kifogások három téma körül csoportosulnak: a szentmiseáldozat, a valóságos jelenlét, és a laikus kehely-áldozás. Miseáldozat: a keresztáldozat megismétlése ellentmond a Zsidókhoz írt levél „egyszer és mindenkorra” kifejezésének. Valóságos jelenlét: Martin Luther (†1546): Krisztus testével és vérével jelen van, de az átlényegülés fogalmát szőrszálhasogatásnak tartja, inkább így mondja: Jézus Krisztus jelen van a kenyér a bor elemeiben, azokkal és azok alatt. Huldrych Zwingli (†1531): Mivel Jézus Isten jobbján ül, ezért az „ez az én testem” kifejezést átvitt értelemben érti, valóságos jelenlét nélkül. Jean Calvin (†1564): Krisztus jelen van az Eukarisztiában, de nem ő száll le a mennyből, hanem a Lélek működése által minket emel fel magához. Laikus kehely-áldozás: ennek megvonását minden reformátor elutasítja. Mit tanított Luther, Kálvin és Zwingli az Úr Jézus eucharisztikus jelenlétéről?

 

  1. Mit tanít a II. Vatikáni Zsinat Krisztus jelenléti módjairól (SC 7)?

 

A II. Vatikánum túlhaladt a valóságos jelenlét leszűkített fogalmán, azáltal, hogy Krisztus jelenlétéről beszél nemcsak a kenyérben és borban, hanem a többi szentségben, az igehirdetés szavában és az egybegyűlt közösségben is. Reformokat kezdeményezett a teljes nép tevékeny részvétele érdekében: anyanyelvű mise, laikus kehely-áldozás engedélyezése, szembemisézés (lakoma-közösség kifejezésére).

  1. Említsen 3 dokumentumot, melyek a szentségekről folyó ökumenikus párbeszédben nagy jelentőséggel bírnak!

Az úrvacsora (1978, Római katolikus/Evangélikus-luteránus Vegyesbizottság), Közös nyilatkozat (1982, Egyházak Ökumenikus Tanácsa) Tanítás –elítélések – egyházakat elválasztók? (1986, Közös Ökumenikus Bizottság) stb.

 

  1. Egy-egy mondattal határozza meg, hogy az Eucharisztia teológiájában mit jelentenek a következő kifejezések?

 Anamnészisz: hálaadó és megjelenítő emlékezés az utolsó vacsorára.

Transsignificatio: átváltoznak a lakoma-közösség központi jelei: a kenyér és a bor Krisztus teste és vére lesz.

 Transfinalisatio: ez az egybegyűltek átváltozásáért történik. Az önmagukat kereső emberek átváltozása az Atya gyermekeivé, testvéri közösséggé.

Consecratio: a szent miseáldozat azon leglényegesebb része, mikor a pap a Krisztus által meghatározott szavakkal a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé változtatja, midőn tehát a pap Krisztus nevében mondja: Ez az én testem, ez az én vérem.

 

  1. Sorolja fel az Eucharisztia-misztérium ünneplésének és értelmezésének fő szempontjait! Az Eucharisztia az egyház középponti ünnepe. Ebben az ünneplésben ábrázolja, hogy micsoda, vagy mivé kell válnia: az a közösség, amely tanúságot tesz Jézus Krisztusról és az általa hirdetett Isten Országáról: igyekszik e tanúságot életre váltani a felebarát szolgálatában: és mindkettőt a szó és a cselekvés tanúságát jelszerűen ábrázolja a liturgia ünneplésében. Az Eucharisztia-misztériumban az egyház alapszerkezete mutatkozik meg: az egyház összejövetel, közösség. Az Eucharisztia ünnepléséhez hozzátartozik a fölszentelt tisztségviselő általi vezetés.

 

  1. Milyen érvek szólnak az Eucharisztiában való interkommunió (ökumenikus Eucharisztia-ünneplés) ellen? 1. Még nincs meg az Eucharisztia közös ünnepléséhez szükséges egyetértés a hitvallásban. 2. A keleti testvéregyházakon kívüli, más egyházi jellegű közösségek nem őrizték meg sértetlenül – főleg az egyházi rend szentségének híján – az Eucharisztia misztériumának teljes gazdagságát 3. Az Eucharisztia az egyházi egység jele, ezért most még korai lenne felmutatni, mivel nem eszköz az egység elérésére, hanem a beteljesedett egység jele.

 

Ajánlott irodalom

A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK), Szent István Társulat, Budapest 2013, (1322-1419): vagy a 1994 kiadás a világhálón: http://www.katolikus.hu/kek/kek01322.html

A Keresztény Egységtitkárság Ökumenikus Direktóriuma, Budapest 1983.

Babos István, A szentségek. Életünk értelmét összefoglaló és annak irányt adó szertartások, Róma 1977.

Babos István, Az Egyház szentségei, Agapé 1996.

Békés, Gellért, Az Eucharisztia és az Egyház egysége. Az úrvacsora teológiai távlatai az ökumenikus dialógusban, in Teológia 20 (1986) 10-16.

Buttykay Antal, Az eucharisztia dogmájáról, Budapest 1942.

Dolhai Lajos, Az Eucharisztia teológiája a pápai enciklikában: http://web.axelero.hu/kesz/jel/04 _06 /dolhai.html

Dörnyei István, Gergye Győző, Csőgl János, Szentmiseáldozat és Oltáriszentség, Szent István Társulat, Budapest 1971.

Gánóczy Sándor, Bevezetés a katolikus szentségtanba, Pannonhalma 2006.

Eukarisztikus Emlékkönyv, (1938n1988). Szerk. Benkő Antal, Eisenstadt, 1988.

Görbe József, Az Eucharisztia. Teológiai meditáció, Budapest 1997.

Hopko, Thomas, A szentségek (ortodox, görög-keleti szempontok)  http://hungary.orthodoxia.org/? page_id=2056

II. Ökumenikus direktórium az ökumenizmus elveinek és szabályainak alkalmazásáról, (Ford. Diós István) Budapest 1996.

Jungmann, Josef Andreas, A szentmise, Eisenstadt 1977.

Kránitz Mihály, Az ortodox-katolikus párbeszéd, in Teológia 34 (2000/1-2) 25-34.

Lafont, Ghislain, A katolikus egyház teológiatörténete, Budapest 1998.

Monfort, François, Találkozások Jézus Krisztussal. A szentségek, Bécs 1979.

Müller, Gerhard Ludwig,  Katolikus dogmatika, A teológia tanulmányozásához és alkalmazásához, Budapest 2008.

Nemeshegyi Péter, Az Eucharisztia, Róma 1975.

Nemeshegyi Péter, Az Eucharisztia, Teológiai Kiskönyvtár, III. 6, Róma 1975.

Nemeshegyi Péter, Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Az Eucharisztia teológiája, Szeged 1994.

Paschasius Radbertus, Ratramnus, Az Úr testéről és véréről (ford. Rokay Zoltán), Budapest 2001.

Richter, Klemens, Mi mindent jelez a liturgikus konstitúció?, in Mérleg 2003/3, 259–278.

Schneider, Theodor (szerk.), A dogmatika kézikönyve, II. kötet, Budapest 1997. Pataky Géza, Az oltár világa. Eucharisztikus vademecum, Budapest 1963.

Schütz, Christian, Az Eucharisztia - hitünk titka, ford. Tarnay Brúnó, in Teológia 19 (1985) 80-83.

Tarjányi Béla, Mennyei kenyér. Az Eucharisztia értelmezései az Újszövetségben, in Teológia 1985, 71-75.

Tomka Ferenc, Szentségek az érdeklődés központjában, in Vigilia 1976, 577–585.

Vanyó László, Az Eucharisztia az egyházatyák teológiájában, in Teológia 19 (1985) 76-80: http://web.axelero.hu /kesz/jel /03_10/eucharisztia.html

Varga László, A titok ünnepléséből közösség születik, in Teológia 1990, 168–177.

Weissmahr Béla, Jézus Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben. Adalékok a transzszubsztanciáció teológiai értelmezéséhez, in Szolgálat 1981/52, 10–19.

Zamfir Korinna, A katolikus–protestáns egyháztani párbeszéd eredményei, Cluj: Presa Universitara Clujeană, 2007.

A Keresztény Egységtitkárság Instrukciója. Azokról a különleges esetekről, amikor nem katolikus keresztények a katolikus Egyházban az Eucharisztiához járulhatnak, 1972, in I. Ökumenikus Direktórium, Keresztény Egységtitkárság dokumentuma, 1967, ford. Dr. Diós István, Budapest 1983. Eredeti latin in AAS 64 (1972), 518-525.

Taufe, Eucharistie und Amt, Frankfurt-Paderborn, 1982. Magyar fordítása megtalálható a http://www.dialogue.hu lapon Keresztség, úrvacsora, lelkészi szolgálat – „Limai dokumentum” (1982) / Baptism, Eucharist and Ministry – „Lima Document” címen.

Evangélikus - római katolikus közös nyilatkozat a megigazulás tanításáról – „Augsburgi nyilatkozat” (1999) / : http://www.dialogue.hu/doc/Kozos_nyilatkozat_a_megigazulasrol.htm

II. János Pál, Ecclesia de eucharistia vivit, Az Egyház az Eucharisztiából él enciklika, Budapest 2003: http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=36

Mane Nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele az Eucharisztia évére 2004 októberétől 2005 októberéig. (http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=27)

Redemptionis Sacramentum – A megváltás szentsége, Az Istentisztelet és a Szentségi Fegyelem Kongregációjának instrukciója néhány dologról, melyeket meg kell tartani vagy kerülni kell a legszentebb Eucharisztiával kapcsolatban, 2004. április 30.

XVI. Benedek pápa, Sacramentum Caritatis, A szeretet szentsége kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítás az Eucharisztiáról, az Egyház életének és küldetésének forrásáról és csúcspontjáról. XVI. Benedek pápa (első apostoli buzdítása), 2007. március 14.  (http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=225) vagy http://www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi /apost_exhortations/documents/hf_ben-xvi_exh_20070222_sacramentum-caritatis_hu.html

 

 

 

 

 

Tételek Egyházjogból

 

I.

  1. Egyedi közigazgatási intézkedések (a leiratok, a kiváltságok, a felmentések, 59-93. kk.)
  2. A természetes és jogi személyek, 96-123. kk.
  3. Jogcselekmények, 124-128. kk.
  4. Egyházi hivatalok, 145-196. kk.
  5. A világi krisztushívők kötelességei és jogai, 224-231. kk.
  6. A plébániák, a plébánosok és a káplánok, 515-552. kk.
  7. Lelkipásztori gondoskodás és a házasság megkötését megelőző teendők, 1063-1072. kk.
  8. Az egyes érvénytelenítő akadályok, 1083-1094. kk.
  9. A házassági beleegyezés, a házasság megkötésének formája, 1095-1123. kk.
  10. A vegyes házasságok, 1124-1129. kk.
  11. A házasság érvényesítése, 1156-1165. kk.
  12. A cenzúrák és a jóvátevő büntetések, 1331-1338. kk.
  13. A plébánosok elmozdításának vagy áthelyezésének eljárása, 1740-1752. kk.

 

Erdő Péter: Egyházi Törvénykönyv, Egyházjog.

Lukács Róbert: Jegyzetek.

 

II.

Öt jogi kázusnak a leírása, amelyekkel a papsága alatt találkozott. (A probléma felvetése, és annak megoldása.)

Gyulafehérvár, 2013. május 22.

 

†György s.k.

     érsek