Az Általános helynök hivatala

Az általános helynöki hivatal eredete a kánoni hagyományban a 4. századra nyúlik vissza, amikor a püspök mellé rendelt személyként segítettek az egyházmegye irányításában. A helynöki feladatkört az 1983-as Törvénykönyv is kötelező hivatalként említi (CIC. 475–481. kk.) az egyházmegye szervezeti felépítésében. Az általános helynök a Gyulafehérvári Főegyházmegyében az a pap, akit az egyházmegye püspöke arra nevezett ki, hogy segítse őt az egyházmegye kormányzásában. Az általános helynököt hivatalánál fogva az egész egyházmegyében megilleti az a végrehajtó hatalom, amivel a jog szerint a megyéspüspök rendelkezik, tudniillik az összes közigazgatási intézkedések meghozatalát illetően, azok kivételével, amelyeket a püspök magának tartott fenn, vagy amelyekhez a jog szerint különleges püspöki megbízás szükséges. (479. k. 1. §.) A pap általános helynököt a megyéspüspök szabadon nevezi ki és szabadon mozdítja el hivatalából. 

Főegyházmegyénk általános helynökei:

  • Exc. és Ft. dr. Kerekes László segédpüspök
  • Ft. Msgr. dr. Lukács Imre-Róbert, bírósági helynök
     
Cikk
2026. október 19-én, hétfőn 18 órakor a Római Román Akadémia adott otthont a „Márton Áron püspök – a keresztény Európa tanúja és jelképe” című konferenciának, amely a hitvalló főpásztor szellemi öröksége előtt tisztelgett, felidézve egy olyan életút tanúságtételét, amely a történelem viharaiban is az evangéliumi igazság, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság rendíthetetlen szolgálatában állt.
Cikk
2026. október 18–19-én két rangos egyházi és diplomáciai esemény keretében emlékeznek meg Rómában Tiszteletreméltó Márton Áron püspökről, a 20. századi erdélyi egyháztörténelem kiemelkedő alakjáról, aki a történelem viharaiban is rendíthetetlen hűséggel szolgálta az Egyházat, bátran kiállt az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság mellett, életével pedig a keresztény hit és a népek közötti megbékélés hiteles tanújává vált.
Cikk
Az alvinci egykori ferences kolostor Erdély egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt, a bolgár ferencesekhez kötődő kolostoregyüttesei közé tartozik. Jelentőségét elsősorban a 18. századi építészeti kialakítás nagyrészt megőrzött állapota, valamint a jellegét módosító beavatkozások elmaradása biztosítja.