Az Új Év magával hozza az új kezdet lehetőségét is. Jó alkalom, hogy fontolóra vegyük mit hibáztunk el, mit kellene a jövőben másképp tennünk. A megújulást, az újrakezdést a történelem egyenesére írjuk. Megértünk a megújulásra. Csalódunk azonban ha a megújulást, a változást csak kívülről nézzük. A változáshoz mindenkinek hozzá kell járulni a maga területén: család, közösség, munkahely, stb... A kapu mindannyiunk előtt nyitva áll, kérdés, hogy van-e bennünk bátorság, hogy átlépjük a megújulás kapujának a küszöbét.

Még fülünkben cseng Főpásztorunk karácsonyi üzenete: „Kérem Kedves Híveimet, hogy ne a sajtóra, ne állítólagos, ellenőrizhetetlen magánkinyilatkoztatásokra stb. hallgassanak, hanem úgy, ahogy azt a keresztségi fogadásban – nevünkben – ígérték keresztszüleink, a bérmáláskor már mi magunk tudatosan megismételtük, hogy a Katolikus Egyház tanítását követjük. A régiek nagyon szépen fogalmazták meg nagyanyáink imakönyvében: „Hiszem mindazt, amit Katolikus Anyaszentegyházam hinnem elébem ád.” Az Úr Jézus mennybemenetelkor nem adott Szent Apostolai kezébe kis katekizmust, hanem élő Egyházat alapított, rábízta az Örök Élet igéinek hirdetését: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” (Lk 10,16) Elküldte a Szentlelket, aki „elvezet benneteket a teljes igazságra.” (Jn 16,13) Ezért mi öntudatos katolikusok csak Anyaszentegyházunk hivatalos tanítására hallgatunk, és azt követjük”.

Húzzuk együtt a hálót...ne adjunk teret a Sátánnak, aki mint ordító oroszlán körbejér, és keresi, hogy kit nyeljen el. Erősen álljunk neki ellen a hitben /vö. 1Pét 5,8-9/. Ne hagyjuk hogy ritkuljon körülöttünk a megértésnek, a szolidaritásnak, az egymásért vállalt áldozatvállalásnak a levegője. Ne engedjük, hogy gyengüljenek az összetartozás szálai. A 2015-ös évben is küldetésünk van egymáshoz. Meg kell fognunk egymás kezét, hogy együtt tudjunk szembefordulni a bizalmatlansággal, a szeretetlenséggel, a közönnyel. Felelősek vagyunk egymásért, családjainkért, városainkért és falvainkért, nemzetünkért...a nehéz helyzetben lévő felebarátaink anyagi, lelki, intellektuális felemeléséért. Sokszor imádkozzuk: „Áldjon meg az Isten, minden szenvedő, jövő-magot vető, béke-szerető, vendék-szerető, igaz magyar embert ” Dsida J.: Emlékül

A fölséges és dicsőséges Isten áldását és a Csíksomlyói Segítő Szűzanya közbenjárását kérve kezdjük az új esztendőt, igaz hittel és közös erőfeszítéssel.

Urbán Erik OFM