Márton Áron rezidenciáját „otthonná” varázsolta. Szeretettel fogadott minden hozzá igyekvő embert. Háziőrizet idején (1957-1967) ez volt a székesegyház mellett az  a hely, ahol közvetlenül találkozhatott papjaival és híveivel.

Minden külsőség mellőzésével, a háziőrizet idején is papokat szentelt és fiatalokat bérmált a székesegyházban. Vasárnapról vasárnapra különböző egyházközségekből jöttek a hívek és a bérmálkozók, hogy találkozhassanak és hallgathassák püspöküket. Bátorító szavai életerőt jelentettek a besugásra épült rendszer bizalmatlan és csüggedt embereinek. Utat talált a lelkekhez, de az emberek is igyekeztek őhozzá.  Lakosztályának berendezését az udódok megőrizték.