ADVENTI LÁMPÁS (Fénygyújtó gondolatok napról napra)

Tamás József nyugalmazott segédpüspök gondolatai

December 19. Advent 4. vasárnapja
Karácsonyhoz közeledve fel szoktuk keresni szeretteinket, jó barátainkat, ismerőseinket üdvözlőlapunkkal vagy esetleg személyesen is. Ünnepi jókívánságainkat vagy ajándékunkat juttatjuk el így hozzájuk. Az irántuk való szeretet, megbecsülés késztet erre. A Boldogságos Szűzanya példáját követve teszi ezt a keresztény ember. Vállalva a többnapos utat látogatta meg ő a rokonát, Erzsébetet, miután megtudta Gábor angyaltól, hogy Isten kegyes volt hozzá és gyermekkel ajándékozta meg őt is. E látogatás mindkettőjüknek mily nagy élményt jelentett. Ilyen nagy élménnyé lehet a mi karácsonyi látogatásunk is, amelynek során templomainkban, ünneplésünkben az értünk földre szállt Úrral találkozunk és azok is, amelyeken szeretetünkön keresztül mieinkkel, embertársainkkal találkozunk. Keljünk hát útra a Szűzanyával, hogy találkozva az Úrral és embertársainkkal, részesedjünk e szent napok kegyelmi ajándékaiból.

Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Pentru Ziua Mondială a Misiunilor din 2026, care marchează centenarul acestei celebrări, instituită de Pius al XI-lea și atât de dragă Bisericii, am ales tema „Una în Cristos, uniți în misiune”. După Anul Jubiliar, doresc să îndemn întreaga Biserică să continue cu bucurie și zel în Duhul Sfânt drumul misionar.
Articol
Az elvándorlók és menekültek világnapja évről évre arra hív bennünket, hogy a migráció összetett jelenségének különféle szempontjaira irányítsuk figyelmünket. A 112. világnap témája – „Akár csak egy is e gyermekek közül” – azokra a kiskorúakra irányítja figyelmünket, akik közvetlenül megtapasztalják az elvándorlást és a menekülést.