Az összetartozás érzését erősítette a Nagyboldogasszony-napi búcsú az oroszhegyiekben és vendégeikben: a közös hit mellett az ének, az ima és Isten igéje is összekötötte a nagyszámú búcsúst a szentmisén, majd a családok találkoztak a fehér asztal mellett.

Az oroszhegyi egyházközség legnagyobb saját ünnepe Nagyboldogasszony napja

Isten legtökéletesebb képmását, a Szűzanyát ünnepelte pénteken az egyházközség, akit Jézus testestül-lelkestül felvitt a mennybe. Péter Arthur kézdikővári lelkész homíliájában arra buzdított, hogy Nagyboldogasszony példája nyomán útjainkon hordozzuk Jézust, hiszen boldog, akinek lába Isten útján fárad el. Ne dédelgessük vasakarattal a haragot szívünkben! Figyeljünk őszintén, legyünk egészen jelen egymás számára, hogy ne rövidüljön meg a felebaráti szeretet! A napi evangélium arra tanít: hallgassuk meg és értsük is meg egymást.

Magnificat

Az ünnep szónoka kiemelte: a csecsemő sírása, nevetése a nemzet legszebb magnificatja. Az a politika lesz életképes, amely a családot tűzi zászlajára. Nem négyévente, hanem állandóan. Isten útján másokat segíteni, akik már rég várnak erre a találkozásra, a tettek magnificatja: győzzük le előítéleteinket, tanuljunk meghallgatni!

Hogy volt?

Az oroszhegyi régi templombúcsúi hagyományokról megtudtuk, régen három napig tartott az ünnep. A „szekeres világban” a távolabbról érkezők két napig biztosan maradtak a rokonoknál, barátoknál. Harmadik nap befogták a lovakat, reggeliztek, majd amíg az igavonók ettek, elhatározták: ebédig még maradnak. A valahai gyermekek ma is emlegetik: a Nagyboldogasszony-napi búcsú volt Szencsedből az évi egyetlen kirándulásuk a szekérderékban.

A búcsúfiaként kapott csavaros cukorkáról még idén is megemlékeztek. Mihály Tibor Ilyenek vagyunk című könyvében pedig azt olvastuk: Borbély Ferenc bíró idejében aki nem viselkedett megfelelően a faluban – verekedett, káromkodott, lopott –, száműzték a közeli tanyára. Egyszer mehetett haza egy évben, Nagyboldogasszony napján. „Ha aznap is valami galibát okozott, akkor örökre ki volt tiltva a faluból.”

Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2014.08.17.

Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Pentru Ziua Mondială a Misiunilor din 2026, care marchează centenarul acestei celebrări, instituită de Pius al XI-lea și atât de dragă Bisericii, am ales tema „Una în Cristos, uniți în misiune”. După Anul Jubiliar, doresc să îndemn întreaga Biserică să continue cu bucurie și zel în Duhul Sfânt drumul misionar.
Articol
Az elvándorlók és menekültek világnapja évről évre arra hív bennünket, hogy a migráció összetett jelenségének különféle szempontjaira irányítsuk figyelmünket. A 112. világnap témája – „Akár csak egy is e gyermekek közül” – azokra a kiskorúakra irányítja figyelmünket, akik közvetlenül megtapasztalják az elvándorlást és a menekülést.