December 14-én, örömvasárnap örömünnepre gyűlt a kolozsvár-monostori egyházközség az egykori bencés apátság területén épült szentélybe: főpásztori mise keretében megáldották a renovált és megerősített Kálvária-kápolnát, valamint a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom helyreállított homlokzatát. Ugyanakkor a városi és megyei tanács, valamint a vallás- és kultuszminisztérium anyagi támogatásával a templom sekrestyéjét veszélyeztető vízbeszivárgás elkerülésére felújították a vízelvezető rendszert is.

Jakubinyi György érsek, akit Varga Rezső főegyházmegyei vagyonkezelő kísért el a gyulafehérvári központból, miután a szentmise elején a ministránsok, az egyháztanács és a koncelebráló papok kíséretében a templomból a kinti keresztút mentén a Kálvária-kápolnához vonult, ott szenteltvízzel meghintette és imában megáldotta a helyet, mindazokat, akik helyreállítását támogatták, s akik itt imádkoztak/imádkoznak. Eközben az egyházközség mindig friss erőkkel is gazdagodó kórusa dicsőítette Istent gyönyörű énekekkel, majd folytatódott a szentmise. Homíliájában a főegyházmegye érseke az adventben – és természetesen nem csak ekkor – aktuális lemondásokra és jó cselekedetekre hívta fel a figyelmet, ezek közt a különféle betegségekben szenvedők testi és lelki támogatására, ami különösen akkor érdemszerző, ha az valódi keresztény szeretetből, a másikra figyelésből fakad, a szenvedőnek próbál örömet szerezni és nem annak lelki kényelmét, megnyugtatását szolgálja, aki az a jó cselekedetet teszi.

A szentmise végén a monostori egyházközségi szokásnak megfelelően a kinti hideg ellenére a közösségi érzés melegségével vendégeltek meg minden jelenlevőt. Nem is sietett senki, jól esett pár mondatot váltani, barátokkal vagy rég nem látott ismerősökkel találkozni. A helyi hívek szeretettel vették körül a főpásztort is, valóban szívből örülve neki, örömüknek szóban s gesztusokban egyaránt hangot adva vették körül. Kádár István plébánostól megtudtuk: az egyházközség hívei is derekasan kivették a részüket a helyreállításból: sokan sokat adakoztak, aki ezt nem tehette, munkával támogatta, a közösség tagjai természetes módon magukénak érzik a templomot s az azt körülvevő egész területet.

Bodó Márta

Fotók: Fábián Róbert

Vasárnap