A település első említése 1311-ből való, amikor Kézdy Balázs, Olcy gróf fi a, szárazpataki birtokát végrendeletében Opur János fiaira: Istvánra, Miklósra, Demeterre és Péterre hagyta. Ez az okmány terra Zarazpatakként jelöli a falut. Ebben az időben a falut szabad besenyők lakták, akik a székelységgel egy zászló alatt harcoltak. Őket a hatalmas Aporok tették erőszakkal jobbágyokká. Ekkor szakadt a falu Felső-Fehér vármegyéhez egészen 1876-ig, amikor Háromszék vármegye bekebelezte. Az 1823. évi visitationis decretumban a szárazpataki anyaegyház alapítását 1620-ra, a korábbi sematizmusokban 1621-re teszik. Ekkor Szárazpatak volt a máter, a szomszédos Kézdikővár (Pusulnik) pedig a leányközség. Azelőtt fordítva volt, a pápai dézsmát az önálló Pusulnik, azaz Kézdikővár fi zette. Az 1777-ben Mária Terézia által bevezetett iskolareform (Ratio Educationis) előtt a településen már intézményesített oktatás működött, ugyanis 1774-ben a templommal szemben fekvő telken, az egyházközség költségén kántori lakot építettek, amely a scholát és a harangozói szállást is magába foglalta. Kézdiszárazpatak 1786-ban 79 családot, összesen 379 lelket számlált. Ekkor építették a papilakot. Mostani templomát 1798-ban építették, részben vallási alapból, részben a község költségén. A falu búcsúünnepe augusztus 24., a védőszent ünnepe. Kézdiszárazpatak lakói jó hazafiak voltak. A nemes eszmékért az idők folyamán sokan áldozták életüket. Emléküket a templom előtti téren a Hősök emlékműve őrzi. 2006. március 15-én ünnepélyes keretek között testvérkapcsolati szerződést kötöttek a magyarországi Piliscsabával, és ebben az évben szobrot is állítottak Isten Szolgája Áron püspöknek.