Gyimes a magyar nyelvű vallásgyakorlás legkeletibb területe. A vidék római katolikus hívei a kezdetektől napjainkig a gyulafehérvári püspökséghez tartoztak. A völgy az 1700-as évektől kezdett benépesedni. A telepesek nagy része Csíkból, Gyergyóból és Háromszékről csángált Gyimesbe, de a szintén római katolikus moldvai csángók közül is vándoroltak a tömbmagyarság irányába. A Gyimesvölgye a csíki községek közbirtokosságainak a tulajdona volt, a telepesek zsellérként dolgoztak, majd lassan megvásárolták a lakóhelyeket, kaszálókat és később az erdőket is. A völgyet az ezeréves határ választotta el Moldvától, ahová a Tatros mellé 1626-ban Bethlen Gábor fejedelem egy vámházat és vám-váracskát építtetett, amelynek romjai a mai napig láthatóak Gyimesbükk és Palánka határánál. 1850-ben egy hivatalos összeírás szerint, habár a betelepültek száma több mint 2536, még nem jöttek létre hivatalos falvak, községek. Így Felsőlok, Középlok és Gyimesbükk még nem szerepel az összeírt felcsíki 21 község között.
Az első gyimesi templomot a magyar királyi kincstár építette 1782-ben a határállomás katonái, vámtisztjei és más alkalmazottak számára. Ennek 1785-ben már állandó papja volt.
Postacím:
537145 – Lunca de Jos, str. Principală, nr. 488., jud. Harghita
Szolgálatot teljesít
Kántor: Kaitár ArnoldÖrökös szentségimádási nap: május 22.
Cikk
Az elvándorlók és menekültek világnapja évről évre arra hív bennünket, hogy a migráció összetett jelenségének különféle szempontjaira irányítsuk figyelmünket. A 112. világnap témája – „Akár csak egy is e gyermekek közül” – azokra a kiskorúakra irányítja figyelmünket, akik közvetlenül megtapasztalják az elvándorlást és a menekülést.
Cikk
2026. szeptember 29-én, kedden, Szent Mihály főangyal ünnepén, főegyházmegyénk és székesegyházunk védőszentjének napján ünnepeljük székesegyházunk búcsúját.
Cikk
Kedves testvéreim, az előttünk álló út világos, még ha nem is könnyű. Engedjük megújulni szívünket, hogy a békére törekedjünk és gondját viseljük a teremtett világnak! A Szentírás arra figyelmeztet bennünket, hogy őrizzük szívünket, mert belőle fakad mindaz, amit teszünk (vö. Péld 4,23).