Szováta

Szováta keresztlevelének tartják azt az írást, amelyet 1581-ben Kornis Mihály a gyulafehérvári börtönből küldött Báthori Istvánhoz, és amely szerint Szováta 1580- ban keletkezett volna. Újabb kutatások alapján már 1578-ban lakói voltak Szovátának. Báthory Zsigmond 1583. április 25-én megerősíti Báthory Kristóf 1578. szeptember 13-án Szovátának adott kiváltságlevelét. A Szepesy Ignác-féle vizitációs dekrétum 1824-ből, illetve a Kovács Miklós-féle dekrétum 1831-ből a szovátai hitközséget mint „antiquissima parochia” említik. Ezek alapján az egyházközség már a reformáció előtt létezett. Egy másik, 1630. július 22-én keltezett okirat szerint Bakk Ilona földet adományoz „az Zovatay zentegyház” javára. Az 1840-es sematizmus szerint „Parochia erecta ante an. 1630”. Domokos Kázmér (ferences püspök) 1606-ban született Szovátán és katolikus nevelésben részesült. A református fejedelmek idején a hitközség meggyengült, csak mint filia működött Korond, majd Atyha, Parajd és Nyárádköszvényes anyaegyházak mellett. A Szepesy dekrétum szerint 1732-ig paphiány miatt licenciátusok vezették a plébániát. Az utolsó licenciátus Lukács Márton volt. 1734-től Halmágyi József személyében állandó papja volt, és mint önálló plébánia működött. 1875-ben egy természeti csoda révén létrejött a Medvetó, amelynek következtében a település rohamos fejlődésnek indult, s ezzel egy időben az egyházközség is gyarapodott. 1870–1875 között felépült a katolikus templom. Az 1940-es években Török Mihály plébános a Fürdőtelepen templomot építtetett, majd a filiákban is. 1986–88 között felépült az új plébánia épülete. Mindezek mellett nem maradt el az egyházközség lelki gyarapodása sem, missziók, lelkigyakorlatok követték egymást. Szomorú tény, hogy a hívek száma 1990-től megváltozott. Több az elhalálozás, mint a születés, nem utolsósorban a rohamos kivándorlás okozta a lélekszámcsökkenést: míg 2000-ben 3878 volt a lélekszám, ma már csak 3009.