Szeptember 29-én, Gyulafehérváron, a főegyházmegye és székesegyház búcsúünnepén, megemlékeztek a harminckét évvel ezelőtt elhunyt Márton Áron püspökről és megnyitották a hit évét. Márton Áron szellemi öröksége elválaszthatatlan a hittől. Ahogy utolsó körlevelében írja: „Szeretett Híveim, mint főpásztorotok elsősorban a hitet akartam megerősíteni lelketekben, és a hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül” (1980. május 15.).
A hit éve jó lehetőség arra, hogy ne csak hitünket tisztítsuk meg, mélyítsük el és helyezzük szilárd alapokra, hanem különös figyelemmel forduljunk boldog emlékű püspökünk alakja felé. „Minél jobban megismerjük Márton Áron püspök erkölcsi, szellemi és nemzeti nagyságát, annál inkább előmozdítjuk boldoggá avatását is”. (Jakubinyi György érsek)









A reméltnél is többen gyűltek össze október 11-én du. 6 órától a Román Akadémia római székhelyének dísztermében, hogy Márton Áron emlékét felidézzék. Az olasz nyelvű emlékestet – Márton Áron boldoggá avatása posztulátorának kezdeményezésére és Jakubinyi György érsek támogatásával – közösen szervezte Románia Szentszéki Nagykövetsége és a Kultúra Pápai Tanácsa (a Vatikán kultuszminisztériuma).
A mallersdorfi ferences nővérek, a németországi elöljárók, a tanfelügyelőség képviselői, a város óvodáinak meghívottjai együtt ünnepelték a Nardini napközi otthon két évtizedes működését az alapítókkal, köztük Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes-plébánossal a korábbi és jelenlegi munkatársakkal, óvodásokkal és szüleikkel. A ferences templomban tartott hálaadó szentmisén a jelenlévők megérezhették: a gyermekek részvételével tartott liturgiába bekapcsolhatók a legkisebbek is. Erre láttunk kivételesen szép példát László Attila székelyudvarhelyi szombatfalvi plébános interaktív szentbeszédében.

