Legfrissebb tartalmak

Az igazságért szót emelő Márton Áron a politikától igyekezett távol tartania magát. Következetesen háborúellenes és az erkölcsi értékeket követő magatartásával tovább növelte tekintélyét az erdélyi nép előtt, felekezeti és világnézeti hovatartozástól függetlenül A vesztes háború után, 1945 tavaszán körlevelet adott ki, melyben a várható rendszerváltásra készítette fel papjait.

Ökumenikus szellemével felbecsülhetetlen hatást gyakorolt az – izraelitát is beleszámítva – öt felekezet között megosztott erdélyi magyarság lelki egységére. Nem véletlen, hogy amikor 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront kinevezte a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe, az új püspököt kitörő örömmel fogadta Erdély hívő népe, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

1939. február 12-én Andrea Cassulo romániai apostoli nuncius lelkes papi és hívő közösség jelenlétében Márton Áront püspökké szentelte a kolozsvári Szent Mihály templomban.

Az új posztulátor kinevezésének hírénél jóval nagyobb volt a médiavisszhangja annak, hogy lendületet adhat Márton Áron ügyének egy feltételezett csodás gyógyulás, és a Szentszék boldoggá nyilváníthatja hitvalló püspökünket. Hogyan állunk hát a csodákkal? Van már „érvényes”, bizonyított csoda? Dr. Kovács Gergelyt ebben a témában kérdezte Bodó Márta.

Érettségije után három napra Márton Áront besorozták katonának. Először a székelyudvarhelyi 82-es gyalogezred közkatonája, majd tizedes és hadapród-jelölt lett. Doberdo-i harctérre indulása előtt, udvarhelyi állomáson édesanyja rózsafüzérét nyújtotta fel fiának a vonat ablakán. Idős korában az első világháborúra emlékezve így vall erről: „… az mentett meg engem.”