Az Erdővidék központjaként nyilvántartott Barót a Székelyföld egyik legrégibb települése. Első írásos említése 1224-ből származik II. András király oklevelében, ahol Boralt néven szerepel. Nevének eredetét többféleképpen magyarázzák. Benkő József történész szerint a szent Bartholdból, Horváth István szerint a magyar Baróth nemzetség nevéből származik a település megnevezése. Nem kizárt a szláv bárra (mocsár) és az Olt név összekapcsolódása sem. 1332-ben, tehát az említett diploma után több mint száz évvel, a kézdi esperesség sepsi kerületéhez tartozva emlegette a 14. századból származó regestrum. Az 1495. november 26-án tartott medgyesi tartományi gyűlés külön széknek ismerte el Miklósvár széket, ahová Barót is tartozott. Tősgyökeres székely nép lakta, akiknek már Bethlen Gábor fejedelem vásártartási jogot adott évente háromszori alkalommal. Lakói római katolikusok. Benkő József kiemeli a Transilvania specialis című kéziratában: „Barót dicséretet nyert, hogy a római katolikus hittől, az úgynevezett reformáció alatt, és a vallásnak Erdélyben történt annyi változásai között el nem szakadt. Mert a 16. században elfogadták ugyan a megváltozott formákat, de ezt megbánván, régi, ősi vallásukra visszatértek.” A fenti állítást alátámasztja a plébánia legrégebbi, az 1683-ból származó anyakönyvének bejegyzése: „A baróti egyházról mondják, hogy sértetlenül maradt meg az üldözések idején, midőn az elpártoltak a szomszédos egyházakat erőszakosan elfoglalták. Egy hőslelkű nő ugyanis, a Barótiak családjából, összehíván a többi nőket, ezekkel együtt dorongokat és nyársakat ragadván a templom kapuja előtt, elállták a nemkatolikus biztosok és hitszónokok elől a bemenetelt, és így maradt érintetlenül.” Ez a hőslelkű nő Nagy Baróti Kata volt. Ekkor a legelőkelőbb családok a Barótiak, Csereiek, a Szentpáliak és a Zathureczkiek voltak, azóta kihaltak. Az 1697-ben a Szebelébi Bertalan püspökhelyettes parancsára történt összeírás szerint Barót összlakossága 565 fő. 1809-ben 1100, 1821-ben 1107 római katolikust tartanak nyilván. Az 1867-es összeírás szerint: 1607 római katolikus, 101 görög katolikus, 43 ortodox, 167 református, 8 evangélikus, 4 unitárius és egy zsidó vallású szerepel. 1941-ben 1982 római katolikus, 707 református, 106 unitárius. 1948-ban államosították az iskolát, amit 2004. április 6-án kaptak vissza. Az 1960-as években elvettek 55,8 hektár mezőgazdasági területet és 98 hektár erdőt, amit 2003-ban, illetve 2008-ban sikerült visszaszerezni. Az 1969-es urbanizációval fi atal református és unitárius családok százai költöztek Barótra, amely következtében végérvényesen megváltoztak az addigi arányok. Baróton született Gaál Mózes (1863–1935) ifj úsági író,
Beke Antal (1830–1913) egyháztörténész, kanonok, Keserű Mózes (1801–1872) arbei c. püspök, valamint Baróti Szabó Dávid (1739–1819) jezsuita pap, költő. Összesen 35 világi papot és 12 szerzetest adott az egyház szolgálatára. Baróton 46 plébános és 75 segédlelkész szolgált.
Köpecen 1936-ban egy malomhelyiséget alakítottak át kápolnává. Nagybaconban 1936-ban épült a kápolna a Kapitán Irén által adományozott telken a hívek hozzájárulásával.
Uzonkafürdőn 1963-ban a Nagy Lajos adományából származó hétvégi házat alakították istentiszteleti hellyé.
Vargyason 1998-ban épült kápolna Kozák Pavel Spanyolországban élő bőrgyógyász hathatós támogatásával és a hívek hozzájárulásából.