Csíkszereda a 14. század közepén jött létre, mint Csíkszék új vásáros helye. Gótikus kápolnája még akkor épült Sarlós Boldogasszony tiszteletére, és a csíksomolyói Szent Péter és Pál plébániához tartozott. Szalai b. Sztoyka Zsigmond Antal püspök 1751 januárjában Csíkszeredát önálló plébániává szervezte, és kinevezte az első plébánost Szász János személyében. Ő építtette fel a barokk stílusú templomot, a plébániát, a kántori lakást és az iskolát. A templom építését 1758-ban fejezték be és a Szent Kereszt felmagasztalására lett megáldva. Rövid ideig az egyházközség patrónusa a város volt. A barokk stílű főoltár a Szent Kereszt tiszteletére, különös technikával készült: feszület, golgotai domborítás és festmény (Schuchbauer Antal szobrász munkája). 1771-ben a templom északi falához építették a Nepomuki Szent János-kápolnát, és ezt a templommal együtt Batthyány Ignác püspök szentelte fel 1784-ben. A csíkszeredai várban egy évszázadon át katonai lelkész is működött. Csíkszereda 1878-ban indult fejlődésnek, mikor a vármegye székhelye lett. A plébánia híveinek száma 1910-ben Szeredában 2924 személy és 1127 Zsögödön. Ez utóbbi 1888-tól 1990-ig Szereda fi liája volt. 1990-ben lett önálló plébánia, helyben lakó plébános Szakács Lajos. Szeredában a 20. század elején új templomot akartak építeni, de a háború mindent elvitt. Az 1916-os román betöréskor a város központja teljesen leégett, csak a templom maradt épen. A hívek is nélkülöztek, s az új impérium sok-sok megpróbáltatása közepette a felekezeti iskoláért nagy áldozatot hoztak. A plébániát csak 1928-ban sikerült Merza István plébánosnak megépíttetnie. A rövid ideig tartó magyar időben ismét előkerült a templomépítés terve, de ezt is elvitte a háború. A templomot és plébániát 1944. szeptember 11-én a szovjet katonák kifosztották. A diktatúra alatt, 1979. június 5-éről 6-ára virradó éjszaka, felgyújtották a sekrestyét, ami teljesen leégett, a tűz a templomban is súlyos kárt okozott. A 20. században a lelkipásztorok mellett hitbuzgalmi egyesületek erősítették a hitéletet. Számuk nagy, működésük sokrétű volt. A ma is létező rózsafüzér-társulat már a 18. században virágzott, és az oltáregylet az 1890-es évektől napjainkig tevékenykedik. Az egyesületek sokaságában cselekvésbeli egységet, segítséget 1922-től a Katolikus Népszövetség és a Katolikus Nőszövetség vállalt fel. A hitélet megerősítésén fáradozott a Jézus Szíve Családja, a Szociális Missziótársulat, a Felnőtt leányok Mária Kongregációja, a Leány Klub, a Cseléd patronázs, a Credo-egyesület, a váradi vincés nővérek, a szociális testvérek, a lazaristák és a ferencesek. Az 1940-es évek elejétől a Kalot, Kalász, Kaláka mozgalom tagjai áldásosan tevékenykednek a Katolikus Akció keretében. A kommunista rezsim alatt Antal József és Borbély Gábor azon fáradoztak, hogy az állam által felduzzasztott lakosság körében a hit megmaradjon. 1981-ben építették fel a deszkatemplomot, amely 2003 júliusáig állt, hogy a harmincezer lelket számláló hívő közösségnek legyen ahol misézni. 1985–1990 közt felépül a Szent József-kápolna és papi otthon, Segédpüspöki Hivatal. A Szent Ágoston-templom építését 1993-ban kezdték el és az 1995-ben történt plébániamegosztástól Pénzes József vezeti az újonnan létrejött plébániát. 2000 nyarától Darvas-Kozma József a Szent Kereszt anyaegyház plébánosa, aki bevezette a kórházpasztorációt. A Szent Kereszt templom szomszédságában 2001 és 2003 közt felépítették Makovecz Imre és Bogos Ernő tervei alapján a Millenniumi templomot. 2003-ban lebontották a deszkatemplomot és felépítették a Szécseny erdő alatti negyedben, amely miséző hely. 2004 és 2006 között teljesen restaurálták a Szent Kereszt templomot és a plébániát. A plébániai munkaközösség a „családi egyház” modellt igyekszik megvalósítani a bevált módszerek és a média felhasználásával. A plébánia területén jelen vannak a Szociális Testvérek és 2007-től a piarista atyák.
A 2008. évi anyakönyvi adatok: keresztelés: 156, temetés: 90, esketés: 90, elsőáldozás: 123, bérmálkozás: 99, szentáldozás: 177 219.