"Tegnap érkezett a hír Romániából, hogy Msgr. Márton Áront, Gyulafehérvár volt püspökét az Atya hazaszólította. A 80 évesnél idősebb tiszteletreméltó főpásztor több mint 40 éven át kormányozta kiterjedt egyházmegyéjét, Istenbe vetett nagy bizalommal és lelki nyugalommal nézve szembe rendkivül nehéz időszakokkal is. Áldott marad emléke, rendkivüli jósága, lángoló apostoli buzgósága, valamint Péter székével való bensőséges s állhatatos egysége miatt. Tegnap, mihelyt megtudtam Márton püspök halálhírét, azonnal arra kértem a szinódusi atyákat, hogy velem együtt imádkozzanak a megboldogult főpásztorért és az egész Romániában élő Egyházért."
(II. János Pál szavai az 1980. október 1-i általános kihallgatáson - Kovács Gergely fordítása)
"Magam is találkozhattam Áron püspökkel, jelen lehettem kápolnájában végzett szentmiséjén. Bátorítása, derűs személyiségének kisugárzó ereje felejthetetlen emlék, erőforrás maradt papi hivatásom számára. (...) Áron püspök tanúságtétele, bölcs egyensúlya és bátorsága, amely csakis az isteni, teljes igazság alázatos szemléléséből fakadhat, ma is példakép, ma is erőforrás a számunkra."
(Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Szentbeszéd Márton Áron püspök halálának 25. évfordulóján)
"Az embertelenség elleni küzdelem, a kiszolgáltatottak védelme jellemezte Márton Áron életét. A háború befejezése után a kommunista diktatúra túlkapásaival, magyarellenes magatartásával, vallásellenes intézkedéseivel kellett szembenéznie. Bátran vállalta kötelességét. Tudta, hogy ezért börtön vár rá. Ez be is következett. 1949-ben, csalárd módon út közben letartóztatták és 1955-ig volt a diktatúra börtönében. Az igazságszerető, bajbajutottakat védelmező kemény magatartása végig kísérte egész életét 1980. szeptember 29-én bekövetkezett haláláig. A katolikus egyház tisztelettel emlékezik arra a főpapra, aki hősies lelkülettel teljesítette katolikus vallásának az elvárásait, és áldozatosan szolgálta embertársainak a javát."
(Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek, Emlékbeszéd a Yad Vashem által a Népek Igazai közé emelt püspökről)
"Az volt az érzésem, hogy Márton Áron rendkívül higgadt és megfontolt ember, aki belül lelki örömben és békében él."
(Franz König bíboros, bécsi érsek)
"Élő tanúk [vagyunk] Isten és az emberek előtt, hogy püspöksége világító fáklya volt mások számára is, nekünk azonfelül érezhető, látható, biztos vezető kéz. (...) Püspöksége előtt üstökösként járt elől, hogy az Isten és a hit megbecsülése által érzékennyé tegye a népeket az igazságra, az élet értékének felfogására és megbecsülésére. (...) Olyan társadalmi ismeretekkel és mély szociális érzékkel szerelte fel magát, hogy mint az Isten áldott küldötte, egyszerű embereknek és fő vezetőknek bármikor kész volt elmondani a modern élet nyolc boldogságát - akármilyen kuszalt legyen is az."
(Msgr. Dr. Jakab Antal, gyulafehérvári püspök, Búcsúbeszéd Márton Áron temetésén)
"Adânc impresionat de trecerea dincolo de zări a Excelenţei Sale Márton Áron, pe care am avut fericirea să-l cunosc în momente, ceasuri, zile, luni şi ani de suferinţă, exprim admiraţia şi recunoştinţa mea pentru atitudinea demnă bazată pe principiile vieţii spirituale, pentru ataşamentul fără rezerve faţă de Sfântul Părinte Papa Romei, Capul Bisericii universale pentru care oricând a nutrit dispoziţia sufletească de a-şi dărui viaţa, pentru bunul exemplu pe care mi l-a dat şi pentru toate amintirile pe care mi le-a lăsat.
La fel îmi exprim recunoştinţa pentru tot ceea ce din 1948 încoace a făcut pentru preoţii şi credincioşii greco-catolici ajunşi la grea încercare. Biserica greco-catolică, azi, îl deplânge, şi se roagă, alături de Biserica latină pe care a condus-o cu atâta tact, şi alături de Sf. Părinte Papa Ioan Paula II-lea, care azi se vede lipsit de unul din marii Episcopi ai Bisericii Catolice de pe glob. Împreună cu toţi preoţii şi credincioşii, călugării şi călugăriţele greco-catolice aduc omagiul cel mai pur posibil, omagiu ce cuprinde liturghiile, rugăciunile şi sacrificiile noastre pentru marele suflet de apostol al veacului nostru, cel care a fost Episcopul Márton Áron. Adio Prea Bun Părinte. Sf. Treime să Vă încoroneze cu cununa gloriei eterne. Alba Iulia, 2 octombrie, joi, 1980"
(Dr. Alexandru Todea, Episcop greco-catolic al Blajului, Mesaj după trecerea în nefiinţă a episcopului romano-catolic Márton Áron)
"A szeretet fokmérője: az áldozat nagysága. Gondoljunk csak a jó édesanyák és édesapák gyermekeik iránti szeretetére. Értük nincs olyan áldozat, amelyet túl nagynak tartanának. Imponáló, hogy ilyen sokan képesek Istenért, egyházukért és hitükért is áldozni. Márton Áron, Erdély legendás hírű főpásztora ma boldog lehet, ha látja népe hűségét. Életáldozata nem volt hiábavaló. Tanulni szeretnék én is a hit e sziklaszilárd erdélyi tanújától. Megtisztelő számomra, hogy most éppen az általa használt pásztorbot van a kezemben, és segít ezen a hegyi úton. Eszembe juttatja ragyogó alakját. Azért fohászkodom, hogy példájával és közbenjárásával segítsen mindnyájunkat."
(Dr. Ternyák Csaba, egri érsek, a csíksomlyói pünkösdi búcsún, 2013)
"A zsidó teológiának egy alapvető tétele: A világ minden jámborának része van az örök üdvösségben. Ez a tétel teljes egészében vonatkozik a világ jámborának most földi kitüntetését is megkapott erdélyi püspökre. Hűsége ember és Isten iránt, bátorsága és kiállása következményeként része van az örökkévalóságban. (...) Szerényen, de teljes meggyőződéssel úgy vélem, hogy ez az erdélyi parasztfiúból lett egyházfő Áron azt tette, amit a zsidó hagyomány szerint az ő bibliai névadója, Áron tett: szerette az embereket és híveit közel akarta hozni Isten tanához, élő tiltakozás volt mindaz ellen ami akkor megtörtént."
(Schweitzer József főrabbi, Emlékbeszéd a Yad Vashem által a Népek Igazai közé emelt püspökről)
"Életét áldozta hitéért, meggyőződéséért és magyar nemzetéért. Akik szolgalelkű hallgatást vártak tőle, csalatkoztak."
(P. Szőke János SDB)
"Kisebbségi magyar püspök volt, aki jól tudta, mert végigszenvedte: a kisebbségi sors örökös hátrány és kétszeres küzdelem. Kisebbségben hitelt, igaz hitet, lélekből sugárzó fényt az egyháznak újra meg újra meg kell szereznie, ki kell harcolnia magának. Személye egyesítette a népet egyházával és egyházát népével. A népben megújulás és a megtartó hagyományápolás szelleme költözött be vele a gyulafehérvári püspöki palotába. (...)
Válhatott volna belőle szobájába zárkózó tudós, minden adottsága megvolt hozzá. Erdély püspökei közül sok tudományos ember, filozófus, történész, könyvtáralapító vagy csillagvizsgálót patronáló főpap volt idők rendjén. Márton Áron is püspöksége előtt folyóiratot szerkesztett Kolozsvárott, az Erdélyi Iskolát, és ebben névvel meg névtelenül írásainak százait jelentette meg. Mindegyik alapos műveltségre, elmélyült gondolkodásra és felelősségvállalásra vallott. Minden tudást, amit megszerzett, híveinek, népének, embertársainak akart visszajuttatni."
(Beke György)
"Anyaszentegyházunk felbecsülhetetlen értéke az a főpásztor, aki a történelmi események, változások próbára tevő forgatagában, a legnehezebb megpróbáltatások közepette is megőrizve Krisztus és Róma iránti töretlen hűségét és elveit, irányt mutat, magatartásával erőt, kitartást önt és helytállásra biztatja ingadozó, esetleg körülményeikből fakadóan tájékozatlan s értékítéleteikben biztos iránytűre szoruló paptestvéreit és híveit."
"Áron püspök (...) csak testi mivoltában távozott el: szelíd, határozottan kimondott szavai élőn visszhangoznak mindazok lelkében, akik valamiképpen ismerték. Tanítása és élete példája mindannyiunk számára időszerű marad. A mi dolgunk, feladatunk, hogy gondolataira visszhangot keltsünk, szellemét ápoljuk, fiatal kortársaink és az utánuk következők lelkében is, hiszen ha ezt elmulasztjuk, súlyosat ártunk és ez alól a vétek alól, a nagy püspök krisztusi szeretete immár nem oldozhat fel bennünket."
(Fodor György)
"Márton Áron bátor, kemény, és megalkuvást nem ismerő férfi volt. Valódi pásztor, aki elszántan óvta hitét, és védelmezte a köréje tömörült nyájat. Nem lehetett sem megtörni, sem megfélemlíteni, sem elhallgattatni. Élete utolsó pillanatáig felemelte a szavát az igazság érdekében. Az elnyomottak védelmezője, az elesettek oltalmazója volt. Felekezeti hovatartozás nélkül. Büszkék kell legyünk arra, hogy közülünk vétetett. Hálásak azért, hogy a gondviselés megajándékozott egy ilyen tiszta erkölcsű, egyenes tartású, vallási és szellemi vezetővel. Boldogak, hogy magunkénak mondhatjuk őt. Emlékét megőrizni, példáját követni, szent kötelességünk. Vallási, és világi vezetőinknek pedig fel kell nőniük az ő erkölcsi és szellemi nagyságához, hogy legyen, lehessen magyar jövő. És nem csak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében."
(Bedő Zoltán)
"Ez a kiállítás engem arra tanított meg, hogy szorgalmas, kitartó munkával lehet nagyon komoly eredményt elérni, még akkor is, ha mostohák a körülmények. Eme kiállításon bemutatott nagyon sok egyéniségnek életében meg kellett küszködnie. Némelyikük börtönben is volt, és akkor sem adta fel hitét, emberi magatartását, alkotó készségét. Ott is példát tudtak mutatni. De ezek közül is egy személyiség messze kiemelkedett, az Márton Áron püspök, akinek olyan fantasztikus belső hite volt, mely szinte példátlan. Bizonyítja ezt az, amikor hajdani rabtársaival beszélgettem, akiknek a történeteiből kiderült, hogy a fogva tartói is mennyire tisztelték magatartása miatt."
(Csomafáy Ferenc kolozsvári fotós Erdélyi arcképcsarnokom kiállításának megnyitásakor a Szegedi Rendezvényházban, a Magyar fotográfia napja alkalmából, 2009-ben)