Körlevél IX. - 2006. január 1.

Tartalom:

 

Újévi gondolatok 2006-ra

(Szeretettel kérem a Paptestvéreket, hogy Újév napján minden szentmisén olvassák fel újévi körlevelemet.)

D. a J. Kr.!

Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!

Elröpült az Advent, a várakozás és előkészület ideje, eltelt a Karácsony is, Megváltónk születésnapja, de szent hitünk szerint megmaradt mégis az adventi lelkület: továbbra is várjuk Urunk Jézus Krisztus második eljövetelét a világ végén, amikor eljön „ítélni élőket és holtakat”, ahogy az Apostoli Hitvallásban, a Hiszekegyben valljuk.

Egész Advent liturgiája erre a kettősségre hívta fel figyelmünket. Lélekben megismételtük a több ezer éves ószövetségi várakozást, de ugyanakkor liturgikus szövegeink figyelmeztettek: ti is, most is adventi lelkek vagytok, mert éberen kell virrasztanunk várva Urunk Jézus Krisztus második eljövetelét. „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” (Mt 25, 13)

Keresztelő Szent János, az előfutár, volt az Ószövetség utolsó prófétája, aki rámutathatott Megváltónkra a Jordán partján, háromszor is: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1, 29). A hozzá özönlő tömegnek megmutatta a Messiásvárás útját. Izajás prófétát idézte, hogy saját küldetését igazolja: „A pusztában kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden test meglátja az Isten üdvösségét.” (Lk 3, 4-6 vö. Iz 40, 3-5)

Ebben benne volt az adventi Karácsonyvárás minden vágyakozása, de benne volt az Úr Jézus második eljövetel-várásának a programja is. Részletezzük, mert az újesztendőben ezt tesszük: az első Adventet befejezve, folytatjuk örök második Adventünket, készülünk Urunk Jézus Krisztus második eljövetelére. A cél világos: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Az utat nagy vendégek, államfők és méltóságok fogadására szokták „egyengetni”. Így kell hát az Üdvözítőt is fogadni. Egyengetjük lelkünkbe vezető útját. De a Próféta, és nyomában Keresztelő Szent János részletezi az út egyengetését.

1. „A völgyeket töltsétek fel!” Mi a völgy? Gödör, földhiány, tehát hiányosság. Ha beletekintünk a Szent Evangéliumba, mennyi völgyet, gödröt, hiányosságot fedezhetünk fel lelkünkben – elsősorban mulasztásainkat a kötelességteljesítés terén. Saját lelkemmel szemben, családunkban, az iskolában, a munkahelyen, a közéletben… Mindig megvallottam hitemet minden körülmény között? Krisztus követője, azaz keresztény voltam, mint családapa, családanya, mint földműves vagy gyári munkás, avagy hivatalnok, az iskolában és a munkahelyen, az országgyűlésben vagy az egyháztanácsban? Látjátok, annyi a völgy, a gödör, az űr, a hiány, amit mind a jövő esztendőben igyekeznünk kell kitölteni.

2. „A hegyeket, halmokat hordjátok el!” Mennyi gőg, beképzeltség van bennem, amikor a példabeszédbeli farizeus módjára összehasonlítom magam embertársaimmal, szomszédaimmal, és büszkén vallom: Én nem vagyok olyan, mint ők… (vö. Lk 18, 11). Az isteni Gondviselés szabályát már az Ószövetség megénekelte, és visszhangozta a Boldogságos Szűzanya Szent Erzsébet látogatásakor: „Letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte” (Lk 1, 52). Legyünk alázatosabbak, és akkor könnyebb lesz a megbontott egységért küzdeni vallási, társadalmi és nemzeti téren is. A betlehemi Jászol előtt eltűntek az ellentétek, mert Szent Pál szerint a keresztény „új teremtmény” (2 Kor 5, 17). „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3, 28)

3. „Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá!” Ebben benne van minden, ami elferdülés a szent Evangéliumtól. Tekintsünk önmagunkba: mennyi elhajlás van bennem a keresztségi fogadásoktól, amelyeket bérmáláskor megismételtem, és minden évben – húsvét éjszakáján – gyertyával a kezemben megismétlek, majd a házasság szentségében, vagy szerzetesi örök fogadalmammal vagy az egyházi rend felvételével, szerpap és papszentelésben megismételtem. Itt az ideje, hogy a Szent Evangéliumot, a Jézus Krisztus hozta Megváltás örömhírét vegyük a kezünkbe, és mintegy lelki tükörbe beletekintve fedezzük fel elferdüléseinket. Egyenesítsük ki újra az Úr útját, egyengessük, hogy szívünkhöz találhasson a kegyelem órájában.

Az ENSZ 2006-ot A pusztaságok és a pusztává válás nemzetközi évévé nyilvánította. Óriási a nyomor a pusztaság, a sivatagok országaiban. A természeti és társadalmi katasztrófa erősödik. Nemzetközi összefogásra van szükség. Szeretném lelketekre kötni azt is, hogy ez a veszély megvan nálunk is, elsősorban a lelkekben. Sivataggá, pusztasággá válik a lélek, sőt egész egyházközség, ha nem élitek meg keresztény elkötelezett életeteket, keresztségi fogadásunk alapján.

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa újévi szózatában – amely mindig újév napján hangzik el, a békéért végzett ima világnapján – idei béketémaként az igazságot jelölte meg: „Az igazságban van a béke”. Minden területen a békétlenséget az okozza, hogy elferdítjük az igazságot. Ha mindenki elfogadná az igazságot, béke lenne a világon. Sajnos az igazságot lehet alanyi, szubjektív módon is értelmezni. Már Pilátus feltette a kérdést Krisztus előtt, aki „az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14, 6): „Mi az igazság?” (Jn 18, 38). Számunkra Krisztus az Igazság és ezt a krisztusi igazságot az Ő Egyháza magyarázza, mert reá bízta. „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Keresztény hívő nem mástól, hanem Egyházától várja, hogy magyarázza az örök Igazságot, aki maga Jézus Krisztus.

Áldott, boldog Újesztendőt kívánok minden kedves Hívemnek és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2006. január 1-én, Szűz Mária Istenanyaságának főünnepén

 

† György s. k.

érsek

Kántorok lelkigyakorlatos továbbképzője

Az újesztendőben is megszervezzük a kántorok lelkigyakorlatos továbbképzőjét. Erre Gyulafehérváron kerül sor 2006. január 30. és február 1. között. A résztvevők szándékukat január 20-ig jelentsék a Hittudományi Főiskola Főtisztelendő Rektori Hivatalán.

A továbbképzőn résztvevők január 30-án, déli 12 órára érkezzenek meg, hogy az elszállásolást és az előkészületet intézhessük.

A lelkigyakorlatos továbbképző moderátora: Ft. P. Barsi Balázs ofm atya.

Szeretettel arra kérjük a Tisztelendő Testvéreket, hogy erre az időre szabadságolják kántoraikat, és tegyék lehetővé a részvételt.

 

Statisztikai adatok beküldése

Ezúton emlékeztetjük a Paptestvéreket, hogy a 2005-ös esztendő statisztikai adatait 2006. január 15-ig küldjék be a főesperesi hivatalba.

A kerületi főesperesek összesítsék és 2006. január 31-ig juttassák el kimutatásukat a főegyházmegyei központba. Az így begyűjtött adatokat a Szentszék Statisztikai Hivatalához kell továbbítanunk. Ennek az elvárásnak csak úgy tudunk eleget tenni, ha valamennyi Paptestvér a megjelölt határidőre beküldi a kért adatokat.

 

Vegyes-vallású házasságokhoz újabb engedély

1995-2004. szám alatt engedélyeztük a plébánosi feladattal megbízott lelkipásztoroknak, hogy a kánoni előírások megtartásával a vegyes-vallású házasságoknál asszisztáljanak a 2005-ös esztendőben.

Ezt a fakultást a korábban adott feltételek mellett a 2006-os évre is megadjuk.

Kimutatás a vegyes-vallású házasságokról

1995-2004. számmal engedélyeztük lelkipásztorainknak, hogy a megfelelő okmányok elkészítése után a vegyes-vallású házasságkötéseknél asszisztáljanak. Ezt a fakultást azzal a feltétellel adtuk meg, hogy az így megkötött házasságokról év végén – a korábban megadott minta alapján – összesített kimutatást küldjenek a főegyházmegyei központba.

Ezúton kérjük, hogy az év végi sok munka és elfoglaltság, a házszentelések mellett is terjedjen ki a figyelmük, és a 2005-ben megkötött vegyes-vallású házasságokról küldjék meg az összesített kimutatást.

Imahét a keresztények egységéért

Már hagyomány főegyházmegyénkben is, hogy minden évben január 18. és 25. között a keresztények egységéért imádkozunk. Azokban a helységekben, ahol más vallású hívek is élnek a katolikusokkal együtt, különös jelentősége van ez eseménynek. Fontos, hogy jól szervezzék meg a közös imádkozást mind a katolikus, mind a másvallásúak templomában.

A tiszta katolikus közösségekben is imádkozzanak a keresztények egységéért az egyházunk által előírt módon. Imádkozzunk mindannyian azért is, hogy a katolikus közösségekben egyre erősebb és hitelesebb legyen az összetartás és egység krisztusi jele.

Plébánosi vizsgát tettek

Ebben az évben is megszerveztük a plébánosi vizsgáztatást. 2005. november 10-én Hittudományi Főiskolánkon eredményesen letette a plébánosi vizsgát Nagy Lászlő-Eörs szentivánlaborfalvi lelkész és Kovács Péter a kézdivásárhelyi Boldog Özséb plébánia segédlelkésze.

Az eredményes vizsga után használhatják a plébánosi címet, ha annak megfelelő beosztásba kerülnek.

A plébánosi vizsga letétele jó lehetőség arra, hogy a korábban tanult anyagot felfrissítsük, és jobban elmélyítsük.

 

† György s.k.

érsek