2012.01.10
SZOLIDARITÁS – A hívek több mint fele érzi kötelességének a juttatást
Az öntudatosabb hívek már január első napjaiban elkezdték befizetni az egyházi hozzájárulást a plébániákra, amit annak ellenére neveznek tévesen egyházadónak, hogy a pontos mértéke nincs megállapítva, és a befizetése is önkéntes alapon történik. Az is igaz, hogy noha egyetlen egyházmegye sem állapít meg kötelezően előírt összeget az egyházi hozzájárulás mértékeként, rendszerint a jövedelem egy százalékát tartják irányadónak. Ebből fizetik ki az alkalmazottak béreit, a számlákat és egyéb felmerülő költségeket. A Gyulafehérvári Főegyházmegye gazdasági igazgatója elmondta: az önkéntesen befizetett hozzájárulás a hovatartozásnak és a szolidaritásnak a jele, ez pedig már az ősegyházban is így volt.
A befizetési kedv egyházmegyénként változó, helyenként a hívek hatvan, máshol nyolcvan százaléka járul hozzá a költségekhez.
Egyházadó vagy egyházi hozzájárulás? A szó is kifejezi a hozzáállást: kötelező módon vagy önkéntesen befizetett összegről van szó. Év végén minden plébános rendszerint beszámol többek között a plébánia gazdasági életéről is: mennyi hozzájárulás gyűlt, milyen kiadások voltak. Bár az egyház más elvek és értékek mentén működik, mint az állam, a hívők egy része bizonyára kíváncsi, hogy mire használja fel a begyűlt összeget, vagy talán felteszi magában a kérdést, hogy miért is kell egyházadót fizetni, azon az általános ismereten túl, hogy nem temeti el a pap – ami szintén nem mindenhol szokás.
Szász János, a Gyulafehérvári Főegyházmegye gazdasági igazgatója javított ki, ugyanis nem kötelezően kirótt egyházadóról van itt szó, hanem önkéntesen befizetett egyházi hozzájárulásról. Talán ebből adódik a hozzájárulni vágyók kisebb aránya, összehasonlítva például a jövedéki adót befizetők számával. „Ha szükségünk van az egyházra, akkor azt fenn kell tartani, ugyanakkor a hozzájárulás befizetése a hovatartozásnak is a jele, benne van a szolidaritás, a szórványvidékek támogatása is – magyarázta Szász János.
– Így volt már az ősegyházban is, a kenyértörésre vitték a keresztények az adományaikat, amelyekből adtak a szegényeknek is, ebből tartották fenn az egyházat.”
Az egyházi hozzájárulás mértéke nincs megszabva, csupán ajánlják a jövedelem egy százalékát vagy a legalább ötvenlejnyi összeget. Ezt a hívek a plébániákra fizetik be, majd az összegyűlt pénzből egy részt a püspökségnek küldenek, a többit pedig a plébánia fenntartására fordítják. Ebből fizetik ki az alkalmazottak béreit, a különböző számlákat és az egyéb felmerülő költségeket. A Gyulafehérvári Főegyházmegyében minden nyilvántartott hívő után 6 lejt küldenek a püspökségre, amelyet a teológiai intézet fenntartására, valamint a szórványalapba és iskolaalapba utalnak.
Többnyire házszenteléskor, a fent említett ajánlás szerint fizetik az egyházi hozzájárulást a nagyváradi hívek is – mondta Jitaru Szél Antal, a nagyváradi egyházmegye gazdasági igazgatója. A központ fenntartására viszont hívenként 4 lejjel számolnak. A hívek mintegy hatvan százaléka adja az egyháznak jövedelme egyszázadát. A gazdasági felelős hozzátette, hogy a szegényebb vidékeken ez az arány kisebb. Temesváron valamivel jobb a helyzet, állítja Horváth Rémusz gazdasági igazgató: becslése szerint a hívők nyolcvan százaléka járul hozzá az egyházi költségekhez.
A szatmári egyházmegye helyzetéről Schupler Tibor gazdasági felelős tájékoztatott. Az egyházmegyében az irányadó az egy százalék, viszont tarka a kép. Vannak plébániák, amelyek egy állandó összeget állapítanak meg, ezt kell minden családnak befizetnie, vagy más helyeken a hívek tesznek egy megajánlást. „Egy másik szempont a közösség gazdasági ereje, nagyobb a tétel, ahol működik az ipar, vannak munkahelyek. Az elszigetelt egyszerű falvakban nyilvánvalóan más a gyakorlat” – fejtette ki Schupler Tibor. A szatmári egyházmegyében is felküldenek egy bizonyos összeget a központ fenntartására, azonban ez esperesi kerületenként változhat. Maguk az esperesek döntik el, a szenátus hagyja jóvá egy ötéves időszakra előre, hogy melyik kerület mennyit fizet majd, természetesen figyelembe véve a régiók gazdasági erejét.
A plébániák költségvetésüket maguk szervezik, viszont nagyobb munkálatok esetében segítségért fordulhatnak a püspökséghez, ami támogatást vagy kamatmentes kölcsönt ajánl.