A posztulátor feladatkörét egészen konkrétan jellemzi a latin postulo ige, melynek jelentése: kér, illetve törvény elé terjeszt valamit. Tulajdonképpen ennek az egyházi megbízatásnak a megnevezése ebből az igéből származik.

Azt is mondhatnánk, hogy egyfajta egyházi ügyész, aki a szenttéavatási folyamat során egészen konkrét feladatokkal, és jól szabályozott cselekvési módozatokkal van megbízva az ügy kezdeményezője (actor) által, az illetékes ordinárius beleegyezésével. Legfőbb feladata az igazság felkutatása, valamint az Egyház törvényeinek és hagyományainak maradéktalan betartása a folyamat tekintetében. (Divinus perfectionis Magister 2.)

Többek között a szenttéavatási folyamat elején, a posztulátor feladata felmérni azt, hogy az illető szenttavatandó személy a szentség hírében áll-e (fama sanctitatis), illetve, hogy az ő magánkultuszuk növekvő tendenciát mutat-e a hívek körében.

Attól függően, hogy egy-egy szenttéavatási ügy milyen fázisban van (egyházmegyei vagy római szakasz) megkülönböztetendő az egyházmegyei, illetve a római posztulátor feladatköre, amelyek az igazság keresése szempontjából metszéspontot alkotnak, de az elvégzendő feladat tekintve egészen más célkitűzéseknek kell megfeleljenek. Míg az egyházmegyei szakasz posztulátorának, a vonatkozó törvények betartása mellett fő feladata a lehető legszélesebbkörű információk garmadájának kezelése és szakszerű továbbítása, addig a római posztulátor egyik fő feladata a Szentek Ügyeinek Dikasztériuma és az ügy kezdeményezője közötti kapcsolattartás, és az utóbbi nevében való eljárás, valamint a római folyamatok hathatós támogatása.