VIII. Körlevél - 2010. szeptember 12.

Tartalom:

30 éve hunyt el Isten Szolgája, Márton Áron hitvalló püspökünk – 2010. szeptember 29.
Főegyházmegyei gyűjtés és Biblia-nap megtartására felhívás
Mária Út népszerűsítése
Kihelyezések és áthelyezések a Gyulafehérvári Főegyházmegyében, a 2010-es esztendőben
Főegyházmegyei Zsinatunk befejezésének 10. évfordulójára
Papi Szenátus őszi ülése
Megjelent a millenniumi sematizmus
Főegyházmegye név- és címtára újrakiadásra kerül
Krisztus Világa – katolikus családi havilap újra megjelent

 


Szám: 1269 – 2010.
30 éve hunyt el Isten Szolgája, Márton Áron hitvalló püspökünk – 2010. szeptember 29.

    Felolvasható szentbeszéd helyett vagy az evangélium után, folyó év szeptember 26-án, minden szentmisén. Semmiképpen a hirdetéseknél a postcommunio után.

D. a J. Kr.!
Tisztelendő Testvéreim! Kedves Hívek!

    Isten Szolgája, megboldogult Márton Áron püspök halálának a harmincadik évfordulóját üljük szeptember 29–én, a gyulafehérvári székesegyház búcsúünnepén, főegyházmegyénk Védőszentje főünnepén. Mivel a búcsúünnepen és évfordulón híveink kis része vehet részt, ezért körlevélben szeretnék megemlékezni a jeles évfordulóról.

    Mindenki, aki kapcsolatba kerülhetett Isten Szolgája, Márton Áron püspökkel, nagy élménnyel távozott. Közéleti személyiségek, írók, politikusok méltató jelzőkkel látták el, Illyés Gyula „emberkatedrális”-nak nevezte , s folytathatnám... Visszagondolva harminc évvel ezelőtti halálára, hadd emlékezzem meg az utolsó találkozásunkról.
    Márton Áron püspök börtönből szabadulva bizalmába fogadta Huber József prelátust, aki püspöki titkár, irodaigazgató, teológiai tanár volt. „Huber atya” értesített minket a lehetőségről, hogy a búcsúzó, nagybeteg Főpásztor áldását adja a Hittudományi Főiskola és Papnevelde Tanáraira és növendékeire. „1980. szeptember 21-én, vasárnap délben felsorakoztunk abban a püspöki kertben, amelyben a tíz évig tartó kényszerlakhely idején legtöbb idejét töltötte. Most azonban már nem a csíki ember lépteivel jelent meg, hanem megtört öregemberként. Önzetlen ápolója, Júlia szociális testvér tolókocsin hozta elénk. Közel kétszáz ajakról felzendült a „Jó Atyánkért esdeklünk” kedves, püspökfogadó ének, amely közel negyvenkét éven át kísérte hatalmas egyházmegyéje területén, amelynek határai egybeesnek a történelmi Erdélyországgal – a csíki bércektől fel Máramarosig, a Királyhágótól a Déli-Kárpátok hófedte vonulatáig. Most azonban utoljára zengett számára az énekünk. Könnyekre fakadt az ősz Püspök, úgy köszönte a szavakat, az éneket, és még egyszer – utoljára – megáldott minket. Kezét már úgy kellett tartani, mint Mózesét a hegyen az amalekitákkal folytatott küzdelem alatt. Éreztük, hogy utoljára találkozunk. Egy hét múlva már a ravatalon láttuk viszont, a feltételezett fejedelmi trónteremben. Nem akarok találgatni. A veszteség fájdalma úgyis megzavar minden igyekezetet, hogy időrendbe szedjük gondolatainkat.” Ezeket a mondatokat a nagy Püspök halála után három héttel írtam, de csak 1996-ban lehetett kinyomatatni, a 100. születésnapjára kiadott Márton Áron emlékkönyvben. (Kolozsvár 1996. 57.)
    Számomra az is sokatmondó volt, hogy Isten Szolgája, Márton Áron egyházmegyéje és székesegyháza védőszentje, Szent Mihály főünnepén halt meg, szeptember 29-én. Temetése pedig Szent Ferenc napjára, október 4-ére esett. Őt, aki csíkszeredai diákként lépett a Ferences Harmadik Rendbe , az Assisi Szegénykéje napján temették. De nemcsak ennek a rendnek vált tagjává, hanem 1973. október 8-án beiratkozott a Lisieux-i Papi Egyesületbe is. Ezért nem lepődtem meg, amikor egyik kispapunk boldogan mutatta, hogy a Püspök úr kiosztott ruhái közül neki egy reverenda jutott, melynek zsebében azt a Kis Szent Teréz másodlagos ereklyét találta, amelyet én hoztam neki Lisieux-ből.
    Püspök atyánk halála 30. évfordulója kapcsán hadd számoljak be a Kedves Híveknek arról, hogy hogyan áll az ő boldoggá avatásának az ügye. Nagy Püspökünk halála után, a kommunista időben nem lehetett szentté avatásra gondolni. A ’89-es változásokat követően azonban az egyházmegyék sorra jelentkeztek vértanúikkal. Természetes, hogy az erdélyi egyházmegye Márton Áron püspök úr perét indította be. Főtisztelendő Szőke János szalézi atya vállalta – mint a többi magyar ügy esetében is – a posztulátor szerepet. Irányítása mellett Püspök urunk volt titkára, Bartalis Árpád egykori tordai főesperes – jelenleg János ferences atya – önzetlen munkával elvégezte a tanúk kihallgatását, a jegyzőkönyvezést, a felterjesztendő iratok (Positio) megszerkesztését. Ennek köszönhető, hogy a Szentatya 1992. november 17-én engedélyezte a szentté avatási per beindítását. Ettől kezdve Márton Áron püspöknek kijár az „Isten Szolgája” cím. 1996. december 9-én átadtuk a Positiot a Szenttéavatási Kongregációnak. Mivel 2500 per van folyamatban a Kongregációnál, a vértanú pereket veszik előre, mert ezeknél a boldoggá avatáshoz nem kell csoda, csak a vértanúság tényét állapítják meg. Hitvalló esetében egy bizonyított csoda szükséges, amely imameghallgatásra történt. Márton püspök úr békében halt meg, nem börtönben, ezért hitvalló pere van, és nem vértanúé. Ezzel magyarázható, hogy az idén, október 30-án, Nagyváradon boldoggá avatják Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt, jövőre, július 3-án pedig Szatmáron Scheffler János vértanú püspököt. A romániai tizenkét katolikus egyházmegyéből tíz egyházmegye tizennégy pert indított be és ebből tizenhárom vértanú. Csak a Márton püspök úr pere hitvalló. Az idén februárban Püspöki karunk az ötévenként esedékes „ad limina” látogatáson volt a Szentatyánál. A Szenttéavatási Kongregáció ekkor kivételt tett Márton Áron Isten Szolgája hitvalló perével. Nem várta meg a megkívánt csodát, hanem júniusban kiadta véleményezésre a hittudós bizottságnak a Positiot. Ennek alapján a Kongregáció szakemberei megvitatják, hogy Isten Szolgája Márton Áron valóban hősi fokban gyakorolta az isteni erényeket – a hit, remény és szeretet – erényeit. Döntésüket a Szentatya hagyja jóvá. Decemberre várhatjuk az ítéletet. Ha a Szentatya elismeri, hogy Isten Szolgája, Márton Áron hősi fokban gyakorolta az isteni erényeket, akkor Tiszteletreméltóvá (Venerabilis) nyilvánítja. Ám ettől függetlenül, a csoda továbbra is szükséges a boldoggá avatáshoz.
    A csoda imameghallgatásban áll. Többnyire csodás gyógyulásról van szó. Orvos igazolja, hogy a beteg gyógyíthatatlan. A Plébános igazolja, hogy a gyógyíthatatlan beteg esetében Isten Szolgája Márton Áron közbenjárását kérték – a család, az egyházközség, társulat stb. –, hogy Isten gyógyítsa meg a beteget. Ha beáll a váratlan gyógyulás, ismét orvosi igazolás kell, hogy a gyógyulást orvosilag, az alkalmazott kezeléssel nem lehet megmagyarázni. Ezt a három igazolást felterjesztjük a Szentszékhez, ahol újabb független orvosi bizottsággal felülvizsgáltatják az iratgyűjteményt. Pozitív véleményüket a Szentatya fogadja el azzal, hogy elismeri a csodát és kitűzi a boldoggá avatás időpontját az illetékes Megyéspüspökkel egyetértésben.
    Szeretnék egy félreértést tisztázni: A boldoggá és szentté avatás pénzbe kerül. Ez érthető is: a tanúk kihallgatásánál és az orvosnál a kiszállási költségeket, az iratok szentszéki nyelvre fordítását, az ügyvédek irodai munkáját stb. meg kell fizetni. Nekik ez az állásuk. Nem lehet elvárni, hogy ingyen dolgozzanak. Ez a hivatásuk, és főállásban ezeket intézik. Amit nem lehet pénzzel elérni, csak imával: az a gyógyulás, amelyet a jó Isten ad meg a boldog-jelölt közbenjárására, ha meg akarja őt dicsőíteni. Ezért kérem a Kedves Híveket, hogy hagyományos imánkat továbbra is végezzük:
    „Istenünk, te ÁRON püspököt arra választottad ki, hogy igazságodnak őre, az üldözötteknek védelmezője és népednek jó pásztora legyen. Add, hogy mielőbb szentjeid között tisztelhessük, tanítása és példája világító Jel legyen mindannyiunk számára. Ámen.”
    Ezt az imát naponta mondjuk. Ajánljunk fel a boldoggá avatásért jócselekedeteket, önmegtagadást, szentséglátogatást és más ájtatosságot is.
Szeretettel köszöntöm minden Kedves Hívünket – főpásztori áldással,

†György s.k.
érsek


 

Szám: 1289 – 2010.
Főegyházmegyei gyűjtés és Biblia-nap megtartására felhívás

1.    Folyó év szeptember 26-án, Szentírás Vasárnapjára főegyházmegyei gyűjtést rendelek el a Szentírás üzenetének terjesztése céljából. Isten Igéjének ismertetése elsőrendű feladatunk a lelkipásztori szolgálatban. Az igehirdetés mellett számos más módozat is létezik e téren, és a változások után főegyházmegyénkben is sok ilyen kezdeményezésnek lehettünk tanúi. Hosszú az út addig, amíg mindannyiunk közfelfogásává válik, hogy alapvető életforrásunk a Szentírás, nekünk, katolikusoknak is. Az elmúlt két évtized során szinte kizárólagosan nyugati támogatásból szerveztük e biblikus lelkipásztori tevékenységet. Elérkezettnek látom az időt, hogy híveinket is bevonjuk a támogatásba. Kérem a kedves Paptestvéreket, szervezzék meg egyházközségükben a gyűjtést. Szeptember 19-én a szentmisék keretében olvassák fel az alábbi körlevelünket. Plakát is érkezik az egyházközségekhez, melyet függesszenek ki jól látható helyen a templomban, és belátásuk szerint hagyhatják a gyűjtés napja után is, hogy figyelmeztesse a híveket a Szentírás olvasásának fontosságára. Kérem, hogy a befolyt adományokat a főesperesi központok összesítsék és utalják át a Katolikus Magyar Bibliatársulat alábbi bankszámlájára:

Asociaţia Catolică Biblică Maghiară
Cod IBAN: RO65RNCB0003037776090001
Banca Comercială Română SA Alba Iulia

2.    Mostani körlevelünkhöz is mellékelünk munkavázlatot csoportos szentírásolvasáshoz. Kérem a lelkipásztorokat, hogy Szentírás Vasárnapján a plébánián szervezzenek az idén is híveik, valamint munkatársaik részére a megküldött vázlat alapján szentírásolvasó csoportos találkozókat. A főesperesi hivatalok összesítésében, október végéig várom beszámolójukat írásban, ezen találkozók kimeneteléről.

3.    Megbízásunkra az idén is megszervezi a Katolikus Magyar Bibliatársulat a Főegyházmegyei Biblia-napot, amelyre ez alkalommal Székelyudvarhelyen, folyó év október 2-án kerül sor. Eddig az időpontig a szervezők részletes információkat fognak nyújtani. Kérem a Paptestvéreket, hogy hozzák híveik tudomására e rendezvényt, és az érdeklődők számára tegyék lehetővé a részvételt. Az összejövetelen ott lesznek a különféle egyesületek, bibliaolvasó csoportok tagjai, akik már belátták az Ige fontosságát, és naponta táplálékot merítenek Isten szavából. Örvendetes lenne, ha minél több plébánia képviseltetné magát, Isten igéje után érdeklődő hívein keresztül.

Krisztusban szeretett Testvéreim és Híveim!

Egyházunk az utóbbi évtizedekben folyamatosan fáradozik, hogy a katolikus hívek minél szélesebb körben felfedezzék a Szentírás jelentőségét. A II. Vatikáni Zsinat nyíltan megfogalmazta, hogy „Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz.”(DV 21) Meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt ahhoz, hogy rádöbbenjünk mi, katolikusok is arra, hogy a Biblia nem csupán a protestánsoké, hanem elsősorban a miénk, és ha igazi Krisztus-követők akarunk lenni, használnunk kell azt. Hallgassuk figyelmesen Isten Igéjét a szentmisén, de emellett rendszeresen olvasnunk kell a Szentírást egyénileg és közösségileg is. Az Oltáriszentségben saját Testével táplál bennünket Krisztus, megerősít, hogy kitartsunk az Ő követésében. Azt viszont, hogy mit vár el tőlünk, hogyan kell követnünk, azt az Ő Igéjén keresztül sugallja számunkra.

A kommunizmus éveiben alig volt lehetőségünk tenni valamit a biblikus apostolkodás terén. A változások óta azonban sok szép kezdeményezésnek lehetünk tanúi a plébániákon, valamint különféle egyesületek, lelkiségi mozgalmak keretében. Hála és köszönet mindezért!

Főegyházmegyénk felkérésére jött létre a Katolikus Magyar Bibliatársulat, és már több mint tizenöt éve szervezetten is törekszik előmozdítani a Szentírás üzenetének népszerűsítését, igyekszik összehangolni a különféle kezdeményezéseket. Több mint tízezer teljes Szentíráshoz juthattak hozzá egyházmegyénk hívei, és legalább ugyanennyi hívőnek volt alkalma különféle kurzusokon, lelki programokon felfedezni, vagy mélyebben megismerni Isten Igéjét.

Ahhoz, hogy főegyházmegyénkben ez a tevékenység kibontakozhasson, az elmúlt két évtizedben szinte kizárólagosan gazdagabb országokban élő katolikus testvéreink anyagi támogatását élveztük. Készek voltak áldozatot hozni értünk is, mert meg vannak győződve arról, hogy ha valaki felfedezi, hallgatja és követi Isten Szavát, megújul az élete, és épülésére lesz a körülötte élőknek is a családban, a közösségben, a plébánián és a társadalomban egyaránt. Világos volt előttük, hogy fizikai gondjainkban is támogatásra szorulunk, de annál inkább szüksége van lelkünknek a segítségre, mert „nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével is, mely Isten ajkáról való“.

Úgy látom, elérkezett az ideje annak, hogy ezután mi is bekapcsolódjunk e tevékenység támogatásába. Éppen ezért szeptember 26-ra, Szentírás Vasárnapjára főegyházmegyei gyűjtést rendelek el erre a célra. A befolyó összeget kifejezetten arra fogjuk fordítani, hogy a Katolikus Magyar Bibliatársulat szervezésében egyre szélesebb körben lehessen hozzájutni a jövőben is Szentíráshoz, illetve különféle biblikus programokon mind többeknek legyen részük abban a felfedezésben, hogy Isten Szava életforrás a mi számunkra.

Kérem Tisztelendő Testvéreimet és a kedves Híveket, lehetőségeik szerint kapcsolódjanak be – pénzbeli adományaikkal – e gyűjtési akcióba a jövő vasárnapi szentmiséken. Nehéz anyagi körülményeink közepette is hozzuk meg az áldozatot, hogy általa egyre többen és egyre mélyebben meghallják Isten bátorító üzenetét. Emellett természetesen buzdítalak benneteket most is arra, hogy olvassátok a Szentírást, és fogadjátok lelketekbe Isten üzenetét. Belőle mindig reményt és erőt meríthetünk az élethez. Kapcsolódjatok be jövőben is a különféle rendezvényekbe, melyeket a Szentírás üzenetének népszerűsítése szempontjából szervezünk.

Idén is megszervezzük a Főegyházmegyei Biblia-napot október 2-án Székelyudvarhelyen, a Márton Áron Ifjúsági Házban. Buzdítalak benneteket e főegyházmegyei rendezvényen való résztvételre. Ünnepeljük idén is együtt a Szentírást. Hadd „terjedjen és jusson dicsőségre egyre szélesebb körben Isten Igéje“.
Szentírás Vasárnapja alkalmából szeretettel adom mindannyiatokra főpásztori áldásomat.

Gyulafehérvár, 2010. szeptember 19.

† György s.k.
érsek

Munkavázlat csoportos szentírásolvasáshoz – Szentírás Vasárnapjára

Legyenek mindnyájan egy
Közös szentírásolvasás Jn 17, 9-26 alapján

    a.) Magyarázat a csoportvezetőnek

A szentírási szakaszt az idei Szentírás-vasárnapra javasoljuk, közös szentírásolvasásra, a Gyulafehérvári Főegyházmegye plébániai közösségei részére. E közös szentírásolvasás egyben ráhangol az új egyházi évvel kezdődő Lelkipásztori Tervre is, amelynek során most, a második évben a keresztények közötti kapcsolatokat szeretnénk krisztusi módon elmélyíteni. A lelkipásztori év mottója éppen Jézus főpapi imájából való: „Legyenek mindnyájan egy.”(Jn 17,21) A szentírás-olvasás célja az, hogy a résztvevők rádöbbenjenek: Isten mindenkire áradó szeretetének erejében egymásnak testvérei vagyunk, és – amint ez a testvérekhez illik – ragaszkodnunk kell egymáshoz, szeretnünk kell egymást.
Ezt az imát az evangélista tanúsága szerint Jézus az utolsó vacsora végén mondta el, miután megalapította a papságot, miután apostolainak parancsba adta a szeretetet, és miután az Oltáriszentséget adta táplálékként, hogy követőinek legyen erejük krisztusi módon szeretni egymást.
Megfigyelendő, hogy Jézus nem parancsként adja az egységet az Ő tanítványainak, hanem az Atyától kéri azt. A tanítványoknak viszont megparancsolja, hogy szeressék egymást. Érezhetjük tehát mindebből, hogy az egység ajándék. Isten maga fog megajándékozni bennünket az egység kegyelmével, miután teljesítjük parancsát, azaz úgy szeretjük egymást kölcsönösen, hogy kiérdemeljük tőle ezt az ajándékot.
A Jézus által óhajtott egység szentháromságos egység. Nem csupán emberek békés egymás mellett élése, jó emberi kapcsolata, mint ahogyan ez néha a „világban” Isten nélkül, pusztán emberi erőlködéssel is összejön, hanem Istenben kell kibontakoznia. „Legyenek egyek mibennünk”, kéri Jézus. Ennek az egységnek magával kell hoznia Isten jelenlétét a közösségbe. Természetfölötti egységnek kell lennie. Akik között megvalósul, azokat Isten bevonja a maga szentháromságos élet-közösségébe, és látni, tapasztalni fogják Isten „dicsőségét”.
Jézus ezt az ajándékot földi élete végén kéri a mennyei Atyától. Mintegy utolsó vágyának is tekinthető. És nem csupán vágyakozott minderre, hanem később életét is feláldozta azért, hogy mindnyájan egyek legyenek. Mi, keresztények tehát bízhatunk abban, hogy az egység lehetséges. Még akkor is, ha egyházunk történelme folyamán, és a jelenben is sokszor az ellenkezőjét tapasztaljuk az ő követőinek körében. Nem emberi bizalom ez, hanem hitünkön alapszik.
Nem elég azonban csupán hinni, hogy az egység lehetséges, hanem imádkozni is kell érte. Emellett cselekvésre is szükség van, ha az egység munkatársai akarunk lenni egyházunkban. Éspedig: teljesítenünk kell Jézus parancsát, gyakorolnunk kell a szeretetet mindenkivel, de elsősorban egyházi/plébániai közösségünk tagjaival szemben. A mennyei Atya „megtartott bennünket az Ő nevében” (vagyis az Ő szeretetében), de ahhoz, hogy az egység létrejöjjön, e szeretetnek kölcsönössé kell válnia irányában, és közöttünk, az Ő követői között is.
A közös szentírásolvasás három szakaszban bontakozik ki. A 8–12 személyes csoport számára ajánlott, mindenik szakaszra 20–40 percet szánni.

    b.) Óravázlat

1.    Közelítés a szöveghez

Ebben a szakaszban a csoport tagjai ráhangolódnak a témára, és előzetesen szembenéznek önmagukkal. Tudatosítják, mit jelent az egység, és mennyire élő az a saját életükben, illetve egyházi közösségük életében. Elbeszélgetnek a következő kérdések alapján:

  • Egység – mikor és milyen körülmények között volt „egység-élményben” részem?
  • Milyen más rokonkifejezésekkel tudnám helyettesíteni az „egység” szót?
  • Mennyire élő az egység egyházamban / plébániámon / közösségemben? Mi hiányzik ahhoz, hogy élőbb legyen?

2.    A szöveg üzenetének hallgatása

Ebben a szakaszban rá kellene döbbenniük a résztvevőknek, hogy az egység Isten ajándéka, melyet ki kell érdemelniük azáltal, hogy krisztusi módon, azaz kölcsönös szeretetben élnek. Itt történik a szentírási rész üzenetének a befogadása és elmélyítése.
Olvassuk el Jn 17, 9–26-ot.

  • Rövid csend, ami alatt hallgatjuk, mit üzen számunkra Isten e szentírási rész által, majd a szöveg elemzése következik az alábbi kérdések alapján:
  • Mikor mondja el Jézus ezt az imát? Milyen egységért imádkozik Jézus övéi számára? Hogyan valósulhat meg ez az egység?
  • Vajon miért kéri Jézus az Atyától az egységet, és miért nem adja parancsba apostolai számára, hogy valósítsák meg azt?

Elemezgessük a szövegben szereplő kijelentéseket: „tartsd meg őket nevedben”, „egyek mibennünk”, „világ”, „dicsőség” stb. Milyen kapcsolatban vannak ezek a kifejezések/kijelentések a tanítványok egységével?

3.    Előretekintés az üzenet fényében

Ebben a szakaszban a tagok azt kutatják, hogyan valósulhat meg manapság Krisztus tanítványai között az egység, és ki-ki személyesen miként lehet az egység építőjévé.

  • Miért annyira fontos Jézus szándéka szerint a keresztények egysége?
  • Hogyan valósulhat meg?
  • Mit tehetek én / mit kell nekem konkrétan tennem az egység megvalósulása érdekében? Ma hogyan lehetek az egység munkatársa?

Alkalmas imával, énekkel zárjuk a csoportmunkát.



Szám: 1290 – 2010.
Mária Út népszerűsítése

                „Vegyétek szemügyre az ősi utakat és kérdezősködjetek a régi ösvényekről:     Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát” (Jer 6, 16).

    Államalapító Szent István királyunk az akkori viszontagságos történelmi időkben olyan jövőt álmodott, amely hitében erős nemzetre épül. Az ő korában több száz templom épült, közöttük számos a Boldogságos Szűzanya tiszteletére. Szent királyunk bölcsességére vall, hogy Magyarországot és a magyar népet az Istenszülő oltalmába ajánlotta. Mi magyarok, elsők között tiszteljük Nagyasszonyunknak, nemzeti Patrónánknak, a Boldogságos Szűz Máriát.
    Vallásosságunkban nagy jelentőséggel bírt a búcsújárás, aminek indítéka személyenként változott. A bajban, szükségben, betegségben kérést, hálaadást, a megtisztulás utáni vágyat, a halottakért felajánlott imát, a bűnükért végzett engesztelést egyaránt felfedezhetjük az okok sokasága között. De ott volt és van az idegen tájak, emberek, kegyhelyek megismerése, amely ma is sok vallásos és keresztény értékek iránt fogékony embert indít zarándokútra szerte az egész világon.
    Olyan világban élünk, amelyben egyre több a szegény, önbecsülését elveszített, anyagilag kifosztott, a média zajában sokszor szándékosan félrevezetett ember. A ma kereszténye egyre inkább a fölösleges hajsza és beteges életvitel áldozatává válik, sokszor szem elől tévesztve a lényeget. A fölösleges reklámözönben felnövekvő új nemzedéknek alig adatik meg, hogy Istenről, szeretetről, megbocsátásról halljon. Jézus Krisztussal együtt valljuk: „az igazság ismerete tesz szabaddá” (Jn 8,31-32). Ahhoz, hogy megismerjük az igazságot, időre van szükségünk. Ezt az időt csakis akkor tudjuk biztosítani, ha kilépünk a mindennapok sodrásából.
    A Mária Út olyan zarándokprogram, amely segít korunk emberének, hogy önmagára és Istenre találjon. Kialakítás alatt álló, Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózat, amelynek keleti-nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől Csíksomlyóig vezet. Gyalogos és kerékpáros útjaival hét országot köt össze. Az útvonal alapvetően a Szűzanyához kapcsolódó kegyhelyeket foglalja magában több ezer km hosszúságban, de ehhez kapcsolódva minden történelmi, vallási, kulturális, természeti vagy épített értékekre is ráirányítja az érdeklődők figyelmét.
    A Mária Útnak hármas célkitűzése van:

  • a kereszténység értékeinek megőrzése és továbbadása a jövő nemzedéknek.
  • Közép-Európa vallási és kulturális értékeinek megismertetése a világgal.
  • a spiritualitást, illetve a mindennapi élet hajszájából kiszakadni akarók számára vonzó, értékeket hordozó, biztonságos zarándokhálózat létrehozása.

    A Mária Út vagy annak kisebb szakaszai csoportosan vagy egyénileg is bejárhatóak lesznek. A jelzésekkel ellátott útról zarándokkalauz készül, amely tartalmazza az ajánlott szálláshelyeket is. Az út a kulturális, lelki és természeti értékek tudatosítását és védelmét is szem előtt tartja. Az útvonal és zarándokprogramok megtalálhatóak a www.mariaut.hu honlapon.
    Szeretettel kérem Tisztelendő Paptestvéreimet és a kedves Híveket, hogy lehetőségeikhez mérten segítsenek az út kiépítésében, amely az emberek lelki, szellemi gazdagodását és felüdülését hivatott szolgálni, hiszen a vallásos és hagyományőrző folyamatok segítik térségünk jövőjének alakítását. A zarándoklat szervezése, a zarándoklás hagyományának széleskörű felélesztése méltó válasz korunk kihívásaira és olyan szakrális folyamatot indíthat el, amely gyümölcsözővé válik, mind az Egyház, mind a társadalom számára.



Szám: 567 – 2010.
Kihelyezések és áthelyezések a Gyulafehérvári Főegyházmegyében, a 2010-es esztendőben

A. – Újmisések kihelyezése:

1.     Boldizsár Ferencet    Csíkszentdomokosra,
2.    Csomós Lászlót    Gyergyószentmiklósra helyeztem.

B. – Segédlelkészek áthelyezése:

3.     Salamon Endrét    Csíkszentdomokosról    Sepsiszentgyörgy – Szent Józsefbe,
4.     Birton Róbertet    Sepsiszentgyörgy – Szent Józsefből    Kolozsvár–Szent Mihályra,
5.    Robb Dan Dorint    Kolozsvár – Szent Mihályról    külföldi tanulmányokra engedtem.
6.    Táncos Leventét    Sepsiszentgyörgy – Szent Józsefből    Csíkszereda – Szent Ágostonba,
7.    Fülöp Lászlót    Csíkszereda – Szent Ágostonból    Gyergyócsomafalvára,
8.    Gödri Istvánt    Gyergyócsomafalváról    Sepsiszentgyörgy – Szent Józsefbe,
9.    Papp Mártont    Gyergyóalfaluból    Barótra,
10.    Both Dávidot    Barótról    Gyergyóalfaluba,
11.    Mihály Imrét    Brassó – Bolonyáról    Kolozsvár – Szent Mihályba helyeztem.
12.    Dávid Zoltánt    Gyergyószentmiklósról    külföldi tanulmányokra engedtem.

C. – Plébánosok, lelkészek áthelyezése:

13.     Szőcs Csabát    Kolozsvár – Szent Mihályról    Kolozsra,
14.     Bodó Györgyöt    Kolozsról    Gyimesközéplokra,
15.    Szecsete Lászlót    Gyimesközéplokról    Szentkeresztbányára,
16.    Balázs H. Józsefet    Szentkeresztbányáról    Tusnádfürdőre,
17.    Incze Dénes    Tusnádfürdőről    nyugállományba vonult,
18.    Palcău Augustint    Csíkszereda – Szent Keresztből    Marosjárába,
19.    Pál Vilmost    Marosjárából    Nagytusnádra,
20.    Demeter Gergelyt    Nagytusnádról    Csíkmindszentre,
21.    Ferencz Imrét    Csíkmindszentről    Sepsibükszádra,
22.    Laczkó Vilmost    Sepsibükszádról    Szentdemeterre,
23.    Balázs Ferencet        Szentdemeterről    Marosvásárhely – Szent Kozma és Damjánba,
24.    László Rezsőt    Brassó – Belvárosból    ifjúsági főlelkész-helyettes és helyi lelkészi minőségben Hargitafürdőre helyeztem.



Szám: 1294 – 2010.
Főegyházmegyei Zsinatunk befejezésének 10. évfordulójára

    Ez év szeptember 29-én emlékezünk többek között, Főegyházmegyei Zsinatunk bezárásának tízedik évfordulójára. Hároméves, kemény előkészítő munka előzte meg a tulajdonképpeni zsinatot. Ez idő alatt, minden hívőnek alkalma volt, a zsinati témákkal kapcsolatban – véleményt nyilvánítani.
    A hívek többségi véleményét, a különböző témák kijelölt gazdái csokorba kötötték és így állt össze a 22 munkadokumentum.
    „A Főegyházmegyei Zsinatot Csíksomlyón, a Boldogságos Szűz kegyhelyén tartottuk. A zsinati testület mindegy 120 tagja, éppen annyi testvér gyűlt össze, mint ahányan Krisztus feltámadása után, a Szentlélek eljövetelére várakozók voltak a jeruzsálemi emeleti teremben. A zsinat tagjai a Tábor-hegyi jelenethez hasonlóan élményben részesültek...
    A Főegyházmegyei Zsinat záró eseménye a gyulafehérvári székesegyházban bemutatott szentmise volt....
    A Főegyházmegyei Zsinatot Csíksomlyó hegyén tartottuk, de annak előírásait a mélyben, a szürke hétköznapok világában kell megvalósítani.
    A főegyházmegye papjaira és híveire vár a nagy feladat, hogy a zsinati lángot szítsák és átadják minden jóakaratú embernek.”
(Zsinati Könyv, Kolozsvár, 2001. 7-8 old.)
    A zsinat befejezését követő egy évre hozott HATÁROZAT-tal, a Rendelkezések rovatban szereplő előírásokat főegyházmegyei törvényerőre emeltem 2001. december 2., Advent I. Vasárnapja hatállyal, és érvényességüket elrendeltem. A JAVASLATOK rovatban szereplő előírásokat a Papi Szenátus vizsgálja időnként, hogy végrehajtási lehetőségeit felmérje.
    Azóta a Zsinati Könyv eljutott a főegyházmegyénk minden részébe. A benne megfogalmazott célkitűzések ma is időszerűek. Megvalósításuk rajtunk múlik.
    Isten áldása kísérje további munkánkat, hogy a zsinati célkitűzések szolgálják főegyházmegyénk hitéletének megújulását, valóra váltva nálunk is a II. Vatikáni Zsinat szellemét.



Szám: 1220 – 2010.
Papi Szenátus őszi ülése

    Főegyházmegyei Papi Szenátusunk rendszerint évente kétszer szokott ülésezni.
    Az idei őszi ülésre, 2010. október 5-én, kedden kerül sor.
    Szeretettel kérem Tisztelendő Paptestvéreimet, hogy szenátusra tartozó javaslataikat, kéréseiket 2010. október 1-ig juttassák el Érseki Hivatalunkba.
    Érdeklődésüket és cselekvő közreműködésüket előre is köszönjük.


Szám: 1295 – 2010.    
Megjelent a millenniumi sematizmus

    Megjelent – A Gyulafehérvári Főegyházmegye Millenniumi Sematizmusa. A Paptestvérektől beérkezett anyag – átdolgozásra szorult, ami elég sok időt vett igénybe. Ezzel magyarázható, hogy a millenniumi záróünnepség után, közel egy évre vehetik kezükbe a kiadványt.
    A 475 oldalas, színes képekkel illusztrált millenniumi sematizmusunk kordokumentumként fog az utókorra maradni.
Tisztelendő Testvéreim szíves figyelmébe ajánlom, szerezzék be a plébánia hivatalnak és szerepeltessék a leltárban. Ajánlatos minden Paptestvérnek a millenniumi sematizmus megvásárlása.
Főesperesi Hivataloknál lehet igényelni. Egy példány ára 95 lej.


Szám: 1242 – 2010.
Főegyházmegye név- és címtára újrakiadásra kerül

    Október hónapban újra megjelenik, a kétévenként kiadásra kerülő kis zsebsematizmusunk.
    A GYULAFEHÉRVÁRI FŐEGYHÁZMEGYE NÉV- ÉS CÍMTÁRA – 2010-es változatát már összeállítottuk és lektorálásra kiküldtük a főesperesi központokba. A javított változatot szeptember 25-ig kell visszaküldjék.
    Ezúton is kérjük Tisztelendő Testvéreinket, hogy minden elérhetőségüket és számításba jöhető információt közöljenek időben főesperesükkel, hogy így bekerüljenek a most kiadásra kerülő kis sematizmusunkba.
    Mostani kiadásunk a legújabb helyezéseket is tartalmazza.


Szám: 1281 – 2010.
Krisztus Világa – katolikus családi havilap újra megjelent

    Ez év júniusában jelent meg a Krisztus Világossága című havilap befejező száma, amelyet Főtisztelendő Incze Dénes esperes, tusnádfürdői plébános szerkesztett.
    A lap olvasottságát és népszerűségét az előfizetők több ezres tábora igazolta.
    Ezt a nemes, de abbahagyott munkát karolta fel munkatársaival Ft. Msgr. Darvas-Kozma József pápai káplán, esperes, csíkszeredai plébános úr.
    Krisztus Világa címen jelentette meg, a mi előzetes jóváhagyásunkkal, az erdélyi katolikus családoknak szánt, lelkiségi havilapot.
    Lelkes szerkesztőcsapat tevékenykedik, hogy az evangélizációnak ezt a formáját – minél hatékonyabbá tegyék híveink körében.
    Szeretettel ajánljuk a Kedves Paptestvérek és Híveink figyelmébe a Krisztus Világát, amely megújultan akarja, a megkezdett jó művet tovább folytatni.
    Adja Isten, hogy a nemes célkitűzéseket megvalósíthassák, és az elvárásoknak is egyre jobban megfeleljenek.
  Gyulafehérvár, 2010. szeptember 12-én, Szűz Mária Szent Neve ünnepén,
 

†György s.k.
érsek