2013. szeptember - Márton Áronnal a hit évében

 

Nagy püspökünk, Márton Áron tanítása és példája ma sem veszít időszerűségéből. Feladatunk és kötelességünk, hogy ne csak imádkozzunk boldoggá avatásáért, hanem az általa mutatott példát kövessük, tanítását életre váltsuk.
"A hit évé"-ben (2012. október 11. - 2013. november 24.) minden hónapra kiválasztunk egy mártonároni gondolatot, hogy ezáltal is - világító jelként - elkísérjen bennünket.

*    *    *

(…) Népünk elmaradottsága megszégye­nítő. Ipar­ban, ke­­­res­ke­de­lem­ben nem bírja el a nyu­ga­ti ver­senyt. Gazdasági szervezettsége nincs, vagy ami van, erő­sza­kolt és kez­det­le­ges. A földműve­lésben sem ju­tott sok­kal tovább a fa­eke kicseré­lésénél. S szemünk lát­tá­ra, nap-nap után, újabb bű­nök mar­can­gol­nak be­le: az anyák ritkábban szülnek, az al­ko­hol már anya­méh­ben is mérgezi a jövő nemzedéket, leányaink ke­rí­tők kar­mai között, if­ja­ink kocsmák gőzében zül­le­nek el. Az öntudatos népi magatartást pe­dig ha­zud­juk, ha állítjuk. Tökéletlen po­li­ti­kai meg­nyi­lat­ko­zá­so­­kat még időről-időre ki le­het erőszakolni, de a kö­zös érdekeket látó és azo­kat némán szolgáló egy­sé­ges lelkület és öntudat hiányzik. Intézményeinket sor­­ban por­ba le­het on­ta­ni, tanítóinkat, tanárainkat, pap­ja­in­kat, tisztvi­se­lőinket, népünket külön-külön bár­milyen megpró­báltatás érheti, anélkül, hogy a nép közössége védelemre rándulna. Itt végzetesen ko­moly, ha­laszt­ha­tat­lan tennivalók van­nak s eze­ket elsősorban megint az iskolának kell vállalnia. Ilyen hely­zet­ben az elefántcsonttorony bűnös fényűzés. Egész ok­tatásügyünknek és a reáfordított sok anya­gi és erkölcsi erőfeszítésnek csak ak­kor van értelme, ha az ele­mi is­ko­la a fa­lu apraját és nagyját majd­nem egy­for­ma gond­dal fog­lal­koz­tat­ja, műveli, és ha a középiskola öncélú zártságából szintén kilép, neve­lői testülete a környék művelődésének irányítójává lesz, ki­dol­go­zott szempontú rendszerével pe­dig nö­ven­dékeit az elérhető leg­jobb egyéni előkészítés mel­lett keresztény népi közösségünk számára is ön­tu­da­tos munkások­nak ne­ve­li. (…)

A nevelés mind az iskolában, mind az iskolán kívüli népművelés keretében csak ak­kor eredményes, ha támogatja a család is. Ha is­ko­la és család, népnevelő és szülő együtt működnek, kar­öltve fogják és ve­ze­tik a fejlődő lel­ket. A szülők közömbössége és meg nem értése mi­att elég sok­szor kárba vész az is­ko­la min­den fáradtsága. Ma kü­lö­nö­sen haj­la­mo­sak, hogy a nevelést tel­je­sen az iskolára hagyják, sőt ar­ra is, hogy az is­ko­la munkáját le­be­csül­jék és gáncsolják. A családot tehát a nevelés nagy célja mi­att sem sza­bad figyelmünkből kiej­tenünk. A család és az is­ko­la szo­ro­sabb kap­cso­latának meg­te­rem­tését azon­ban nálunk igen figye­lemreméltó más szem­pont­ok is sürgetik. Ki kell tárnunk iskoláink ajtóit a szülői értekezletek rendszeresítésével a szü­lők előtt, hogy az ott folyó munkát közelről lás­sák, a gyermekükre fordított gon­dot személyesen ta­pasz­talják. És ki kell tárnunk az iskolán kívüli népnevelés vállalásával általában a felnőttek előtt, hogy a velük való törődés, a sor­suk­ban való osztozás tevékeny és hasz­nos kifejezésével a nevelőmunka értékelésére megtanítsuk. És szülőt és felnőttet az is­ko­la hatása alá kell von­nunk azért, hogy minél többen le­gye­nek, akik műveltségünk értékeit s nevelésünk ered­mé­nye­it az iskoláink körén kívül ma­radt tömegekhez is el­vi­szik. Gyer­me­ke­ink nyolc­van százaléka nem jár hit­vallásos iskolába, erről a százalékról pe­dig nem mond­ha­tunk le. S ezt a fel­ada­tot is csak az iskolán kívüli tervszerűen folyó népnevelés és a családi kör­ben az öntudatos, meg­ne­velt szülő láthatja el. Is­ko­lá­in­kat szélesre kell tárnunk, és nevelőinknek, bár­mi­lyen címen és bárhol működjenek, az erdélyi is­ko­la sajátos hi­vatásával tisztába kell jönniük: min­den egyes iskolának és min­den egyes nevelőnek az elő­í­rá­sok­kal meghúzott munkakörön túl a lehető leg­na­gyobb sugarú területet kell átfognia, hogy meg­te­gye azt a kötelességet, ame­lyet helyzetünk és az idők pa­ran­csol­nak.

A teljes szöveg itt olvasható.

Márton Áron kezdőoldal

Aktuális: hírek, események

14 hónap - 14 gondolat