• Meghívás a keresztség évének tudatos megélésére
• Mit jelent a hétköznapi életben, hogy megkereszteltek vagyunk?
• Miben segíthet minket ez a pasztorális tematikus év?
• Meghívás és felhívás
• Búcsú elnyerése a keresztség évében
• Ajánlások a keresztség évében végzendő pasztorációs munkához
• Programok, rendezvények főegyházmegyénkben a keresztség évében

2026. / III. KÖRLEVÉL

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Valamennyi Főtisztelendő Plébánia Hivatalnak

Székhelyükön

Szám: 800/2026

Meghívás a keresztség évének tudatos megélésére

„Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1)

Amint az a X./2025 körlevélben már meghirdetésre került (4037/2025), a Gyulafehérvári Főegyházmegyében az idei év lelkipásztori témája a keresztség szentsége. A lelkipásztori év mottója: „Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1).

Ebben az esztendőben főegyházmegyénk új tematikus útra lép. Minden plébánia, egyházi intézmény, katolikus iskola és közösség egy irányba tekint, ugyanarra törekszik: meghallani a hívó Szót. A hívásban benne van a bizalom, hogy a történelem Ura számít ránk a szeretet és az élet kultúrájának építésében, a jövő közös építésében. A hívásban benne van a remény, hogy együtt, közösen, egy szinodális Egyházban sok jót tehetünk ezért a világért, mely nem marad gyümölcstelen. A világ Teremtője 2026-ban is szólít, hív. Közösségileg, de személyesen is szól minden emberhez: újra és újra hív az Atya házába. Örömre, békére, az élet teljességére, szolgálatra és szolidaritásra való meghívás.

A meghívás elsősorban személyes. Nem tömeghez szól, hanem szívhez és lélekhez. Isten hívása nem kényszer, hanem ajándék: lehetőség arra, hogy életünkben újra és újra felfedezzük az Ő szeretetét, és válaszoljunk rá. Ebben az évben arra hívunk mindenkit, hogy tudatosan figyeljen erre a meghívásra – legyen szó a mindennapok apró döntéseiről, a közösségi szolgálatról vagy a hitben való elmélyülésről.

A keresztség szentsége – kapu a szövetséghez: „A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja és kapu a többi szentségekhez. A keresztség által megszabadulunk a bűntől, és mint Isten fiai születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé váltunk az Egyház küldetésének.” (KEK 1213) A keresztség tehát nem pusztán egy múltbeli esemény, hanem életre szóló pecsét: az isteni szeretet jele, amely örökre megmarad bennünk. „A keresztség különleges módon a hit szentsége, mert jelzi a szentségi belépést a hitéletbe.” (KEK 1253)

Mit jelent hétköznapi életünkben, hogy megkereszteltek vagyunk?

Az imádságban: tudjuk, hogy Istenhez tartozunk, és bátran, bizalommal fordulhatunk hozzá minden helyzetben.

A családban: keresztségünk arra hív, hogy elfogadásban kölcsönös tisztelettel és türelemben éljünk, és így mutassuk meg Isten arcát szeretteinknek.

A hitéletben: a keresztség nem egy pár perces szertartást jelent, hanem belemerülés örökre az Istennel való közösség végtelenségébe, melynek formája az új élet Krisztusban.

Az egyházközségben/plébániaközösségben: keresztényként felelősséget vállalunk egymásért, segítünk a rászorulóknak és építjük az egységet.

A munkában és tanulásban: keresztségünk arra ösztönöz, hogy tisztességgel, becsülettel, kitartással és következetesen szolgáló szívvel végezzük mindennapi feladatainkat.

A társadalomban: keresztényként a béke, az igazság és a szolidaritás jelei lehetünk, akik nem félnek kiállni az evangélium értékei mellett akkor sem, ha ideológiák vagy csoportosulások tűzik zászlóra a halál kultúráját.

Miben segíthet minket ez a pasztorális tematikus év?

A tematika nem csupán mottó, jelszó, hanem közös lelki és közösségi út, amelynek során az egész főegyházmegye egy irányba tekint. Segít bennünket abban, hogy:

1. Elmélyítsük a hitünket: tudatosabban reflektáljunk arra, mit jelent kereszténynek lenni, és hogyan válaszolunk Isten meghívására.
2. Felidézzük a katekumenátus korszerűségét: megújító erejű kapcsolat áll fenn a keresztség szentsége és a keresztény életbe való beavatás között. A katekumen-csoportok léte segíthet a plébániai közösség élesztésében, erősítésében.
3. Lendületet merítsünk a kerügmából: középpontba helyezni az első, legszükségesebb igehirdetést, Krisztus személyét, őt követve pedig átélni a gondolkodásmódunk és szokásaink megváltozásának ténylegességét.
4. Megújítsuk a pasztorális gyakorlatokat: a keresztségi felkészítő-találkozások minősége, személyessége és tartalma gazdagodhat, hogy valódi lelki kísérést nyújtson a családoknak.
5. Felfedezzük a keresztszülői tisztség hivatását: a keresztszülő nem csupán tanú, hanem lelki mentor, aki kíséri a megkereszteltet a keresztény élet kibontakozásának útján.
6. Erősítsük a közösségi összetartozást: a plébániák és intézmények közösen dolgoznak azon, hogy az újonnan megkereszteltek és családjaik valóban otthonra találjanak az Egyházban.
7. Új lendületet adjunk a katekézisnek és hitoktatásnak: a keresztségből fakadó identitás és küldetés kerül a középpontba.
8. Gazdagítsuk a liturgiát: olyan jelek és gesztusok által, amelyek segítenek újra átélni keresztségünk örömét.
9. Megnyissuk a családokat a közös hitre: a keresztség emléke és valósága a mindennapi szeretetben és szolgálatban válik láthatóvá.

Ez a pasztorális tematikus év tehát iránytű és lendület: segít, hogy ne csak egyéni, hanem közösségi szinten is járjuk a megújulás útját és együtt váljunk az evangélium örömhírének hiteles tanúivá.

Meghívás és felhívás

Hívunk mindenkit – kicsiket és nagyokat, fiatalokat és időseket, családokat és közösségeket, egyházi intézményeket és mozgalmakat, papokat és szerzeteseket –, hogy csatlakozzanak ehhez az úthoz. Legyen ez az év a találkozások, a közös imádságok, a szolgálat és a tanúságtétel ideje. Legyen az öröm és a béke éve, amelyben újra és újra felfedezzük: Isten hívása mindig életre szól, és keresztségünk mindig az Ő szeretetének pecsétje.

Kérjük, hogy minden plébánia, intézmény és közösség kapcsolódjon be a meghirdetett programokba. Készítsenek saját helyi pasztorális terveket, saját kezdeményezésekkel gazdagítsák ezt az évet. Így válhatunk együtt az evangélium örömhírének hiteles tanúivá, és így építhetjük közösen az Egyházat, amelyben mindenki otthonra talál.

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város” (Mt 5,14).

Legyen ez az év annak a világosságnak az ideje, amelyet keresztségünkben kaptunk, és amelyet Isten meghívása nap mint nap újra felragyogtat bennünk.

Ismételten buzdítom és kérem a kedves paptestvéreket és híveket, hogy a 2026-os évben különösképpen figyeljünk erre a meghívásunkra és küldetésünkre.

Szám: 821/2026

Búcsú elnyerése a keresztség évében

Kérem a kedves Paptestvéreket, tájékoztassak és bátorítsák a híveket, hogy a keresztség évében éljenek a búcsú elnyerésének lehetőségével.

Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki húsvét vigíliáján vagy keresztelésének évfordulóján bármely jóváhagyott formulával megújítja keresztségi ígéreteit, amennyiben 1) aznap vagy bármikor előtte elvégzi a szentgyónását, ha ez szükséges (halálos bűn); 2) aznap elvégzi az előírt áhítatosságot vagy azt, amihez a búcsút kötötték, szentmisén vesz részt és azon szentáldozáshoz járul; 3) aznap imádkozik a pápa szándékára egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet vagy tetszés szerinti más imát. (A szentáldozást és a pápa szándékára végzett imát lehet a búcsúnyerés napja előtt, vagy után is végezni.)

Részleges búcsút nyerhet az a hívő, aki 1) bármely jóváhagyott formulával megújítja keresztségi ígéreteit; 2) áhítattal keresztet vet a szokásos „Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen” szavakkal; 3) az apostoli vagy a nicea-konstantinápolyi hitvallást áhítattal elimádkozza;4) a hitet, a reményt és a szeretetet bármely jóváhagyott formulával fölindítja magában.

Szám: 822/2026

Ajánlások a keresztség évében végzendő pasztorációs munkához

A kedves paptestvéreket tisztelettel és nyomatékkal kérem, hogy a keresztség szentségének kiszolgáltatása előtt alaposan készítsék fel a szülőket és keresztszülőket erre a fontos eseményre, amely nem csupán egyetlen momentum a megkeresztelendő életében, hanem az első lépés a keresztény hittel megélt élete útján. Éppen ezért a megfelelő előkészület különösen fontos.[1]

Ugyanakkor buzdítom a paptestvéreket, hogy a keresztséggel kapcsolatos liturgiára és az ahhoz kapcsolódó témakörre fokozottan fordítsanak figyelmet. Támogassák a híveket abban, hogy megértsék és átérezzék a keresztség – nemcsak mint szentség, hanem mint ünnep – fontosságát, jelentőségét. Támogassák a hívek körében a keresztséghez kapcsolódó egyéni, családi, közösségi vallásos hagyományok ápolását, vagy kialakítását. Biztassák a híveket, hogy minél inkább bekapcsolódjanak az egyházközségben tartott különböző közös ünnepi programokba

Szám: 823/2026

Programok, rendezvények főegyházmegyénkben a keresztség évében

A főesperességi kerületekben és főegyházmegyei szinten számos program kerül megrendezésre a keresztség témájához kapcsolódva. Ezekről az érsekség honlapján lehet tájékozódni.[2] Itt megtalálják lelkipásztori évünk plakátját (amit szabadon lehet használni, akár kinyomtatott, akár elektronikus formában), különböző segédanyagokat (pl. minta nyári gyermektábor megtervezésére stb.). Az oldal folyamatosan frissül.

Biztatom a kedves paptestvéreket, hogy a hívekkel együtt, lehetőségeik szerint minél több programba kapcsolódjanak be. Együttműködésüket előre is köszönöm és Isten bőséges áldását kérem mindazokra, akik a keresztség évében tevékenységükkel és imádságukkal hozzájárulni kívánnak ahhoz, hogy a keresztség szentsége minél több embert szent jelként kísérjen, és Isten gyermekeként méltósággal és felelősséggel élje a valódi Krisztus-követő életet.

„A keresztség – az első szentség – egy szent jel, amely örökre elkísér bennünket. A keresztség a sötétség óráiban világosság, az élet küzdelmeiben kiengesztelődés, a halál órájában a mennyország kapuja.” (XIV. Leó pápa, Úrangyala, 2026. január 11.)

Gyulafehérvár, 2026. március 18.

† Gergely