A vasárnap délelőtti szentmisét követően Kovács Gergely egyházjogász, Márton Áron püspök boldoggá avatási ügyének posztulátora tartott előadást a csíksomlyói kegytemplomban. A Vatikánból hazalátogató egyházjogász előadása kezdetén a boldoggá és szentté avatás közötti különbségekre tért ki. A kettő közötti különbség abban áll, hogy a boldoggá avatás során az egyház megengedi az illető tiszteletét egy adott közösség számára, legyen az egyházmegye vagy szerzetesrend, míg a szentté avatás során az egész egyház számára elrendeli hivatalos tiszteletét. A boldoggá avatás gyakorlatilag a szentté avatást megelőző lépés.
Ősz van. A falevelek megsárgultak. Lassan-lassan elválnak éltető forrásuktól, útnak indulnak az elmúlás útján. Kényszeredetten teszik ezt, mintha nem akarnának eljutni a holtpontra, a földre. Hullnak a fáról, de lehetőleg a leghosszabb utat teszik meg – amibe gyakran a szél is besegít – a halálig. Ebben az őszi környezetben, amely az elmúlás hangulatával telített, egy magányos, idős ember sétálgat. Gondolataiba merülve észre sem veszi, hogy elér a temetőbe. Leül padra, gyönyörködik az őszi tájban.
November 1-jén és 2-án, Mindenszentek és Halottak napján régi szokás szerint kilátogatunk a temetőbe, gyertyát gyújtunk elhunyt hozzátartozóink sírjánál. A csíksomlyói kegytemplom alatti kriptában több száz – többnyire ferences szerzetesek – várják a boldog feltámadást.
Nagyméltóságú és főtisztelendő Jakubinyi György gyulafehérvári érsek úgy fogalmazott a 2012. augusztus 24–25-én Csíkszentdomokoson megrendezett Márton Áron-konferencia résztvevőihez intézett üzenetében, hogy: „Minél jobban megismerjük Isten Szolgája, Márton Áron püspök erkölcsi, szellemi és nemzeti nagyságát, annál inkább előmozdítjuk boldoggá avatását is, amelyért minden erdélyi katolikus plébánián a szentmisék végén imádkoznak.”