2010.10.29
Istennel és az emberekkel szeretetben megélt közösség, a kommunió jegyében találkoztak az erdélyi katolikus lelkipásztorok
Főegyházmegyénkben gyakorlatban van, hogy évente két alkalommal az egyes kerületek papjai lelki napra gyűlnek össze. Október 18-28. időszakban nyolc helyszínen, Kézdivásárhelyen, Brassó belvárosában, Kolozsváron, Gyulafehérváron, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíksomlyón és Székelyudvarhelyen tartották meg főegyházmegyénkben az őszi papi rekollekciós napokat.
Minden központban, a szokott időben tartották meg a koncelebrációs szentmisét, az egyes kerületek papjainak részvételével. Ft. Msgr. Szász János pápai káplán, kanonok, gazdasági igazgató igét hirdetett a szentmisén, majd azt követően elmélkedést tartott. Beszédének vezérfonalát főegyházmegyénk következő pasztorális évének témája, a kommunió, Istennel és az emberekkel szeretetben megélt közösség képezte.
Előadásában saját élményeit osztotta meg élete különböző szakaszaiban tapasztalt kommuniókról.
Az összegyűlt lelkipásztoroknak vázolta, miként lehet a plébániai közösségben a kommunióra törekedni és azt fenntartani, majd áttért a tömbkatolikus és a szórvány plébániák hívei közötti kapcsolatépítés jelentőségére is.
A jelenlegi állomáshelyéhez érve, az érseki gazdasági hivatalban betöltött szerepénél kiemelte, hogy az érsekség ernyőszervezetként működik, kommunióra törekszik a főegyházmegye minden egyes plébániájával. Azt is kiemelte, hogy ez a kapcsolat kölcsönösségen alapszik. Az igazgató hangsúlyozta, hogy az akadályokból való kiút keresése helyből kell induljon, az érsekségi alkalmazottak a megoldások megtalálásában tudnak segédkezet nyújtani.
A rekollekciós nap második felében Épületek – lehetőségek és kihívások volt a témája Márton Judit építészeti irodavezető, műemlékvédő szakmérnök gyakorlati szempontokat előtérbe helyező előadásának. Az 1999-től kezdődő leltározási munka során, majd építészeti irodavezetőként gyűjtött tapasztalataiból kiindulva, az együttműködés, együttgondolkodás fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve az Egyházművészeti és Építészeti Bizottság működésének jótékony szerepét. Az elrettentő beavatkozásoktól a példaszerű megoldásokig több esetet vázolt, ellátva a papokat az egyházi épületek, műkincsek karbantartásához, felújításához szükséges gyakorlati tanácsokkal.
Az előadásokat követő sok kérdéssel a lelkipásztorok arról tettek bizonyságot, hogy a téma nem közömbös számukra. A problémafelvetésekben sor került sok tisztázásra szoruló kérdés megbeszélésére is.