2010.12.13
Márton Áron ember volt az embertelenség idején, és azt a fajta erkölcsi, magyar és emberi tartást hordozta és jelenítette meg, amelyre érdemes és fontos felnéznie minden nemzedéknek – jelentette ki Szászfalvi László egyházügyi államtitkár kedden Budapesten, a Márton Áron erdélyi püspökről rendezett tanácskozáson.
A konferenciát levélben köszöntötte Schmitt Pál köztársasági elnök is. Mint az államfő kiemelte: Márton Áron életműve sokáig éppolyan elbánásban részesült, mint annak idején maga a nagy hatású püspök. Elhallgatás, megnyomorítás, ellehetetlenítés – fogalmazott.
Márton Áron nemcsak elmélyült gondolkodó, az ellenállás és nyílt képviselet szerepébe sodort közösségi vezető, hanem elsősorban lelkipásztor volt, tette hozzá rámutatva: itt az idő, hogy mélyebb gyökeret verjen a köztudatban, beleivódjon a műveltségünkbe határokon innen és túl. A köztársasági elnök szerint a tanácskozás újabb eszköze lehet annak, hogy Márton Áron elnyerje méltó helyét a magyar emlékezetben, a történelem és jellemformáló hősök között. Utalva Márton Áron megpróbáltatásaira, kiemelte: a püspök még a börtönévekre is úgy tekintett, mint a szeretet iskolájára, amely erősebbé tette. A tanácskozást levélben köszöntötték Márton Áron szülőfalujából, Csíkszentdomokosról is.
Márton Áront (1896–1980) 1938-ban szentelték püspökké, azt megelőzően a kolozsvári Szent Mihály-plébániát is vezette. A II. világháborúban azzal vívta ki a közvélemény elismerését, hogy a Szent Mihály-templom szószékéről állást foglalt a zsidók deportálása ellen. A kommunista rendszer idején a romániai magyarság jogaiért és az egyházat elnyomó politika ellen küzdött. Emiatt meghurcolták és börtönbe zárták, 1957 és 1967 között házi őrizetben volt Gyulafehérváron. 1980. szeptember 29-én sok szenvedés után, életének 84. évében hunyt el.