2011.01.11
Nem várt, különös „ajándék” rázta meg Marosújvár lakóit karácsony előtt. Nem az égből, hanem a föld alól érkezett a csapás. December 22-én megindult a föld, a helyi sóbánya egyik régi tárnája beomlott, elnyelt egy egész bevásárlóközpontot: az érintett terület meghaladja a 10 500 négyzetmétert, egy kráter keletkezett, benne 8000 négyzetméteres felületű sós tó alakult ki kb. 5600 köbméter folyadéktartalommal. A kárt több mint 6,6 millió lejre becsülik.
A százméteres átmérőjű kráterhez közeli nagyáruház épülete teljesen összedőlt s a kráterbe zuhant. A közeli plébánia épületét sürgősen ki kellett üríteni, mivel a falak több helyen megrepedtek. A templomot nem érte kár. Tizenkilenc embert kellett azonnal kitelepíteni, a kráterhez közel eső lakótelepen élők közül is sokan hagyták el otthonukat. A kitelepítetteket ANL típusú lakásokban szállásolták el. A hatalmas gödör környékét a hatóságok lezárták, a városban karácsony előtt szünetelt az áram-, gáz- és vízellátás. Gyakorlatilag használhatatlanná vált a városba vezető főútvonal, amelynek több része is 30 centivel megsüllyedt. Szerencsére személyi sérülés nem történt.
A tízezer lakosú Marosújvár a korábbi sóbánya köré épült. A környékbeli bányákban már a rómaiak érkezése előtt is zajlott sófejtés, ami a 19. század elején indult újra. A Maros vize folyamatosan elöntéssel fenyegette a tárnákat, s ez 1978-ban, emberi hanyagság következtében, meg is történt. Ezt követően leállították a kitermelést. A kár most a helyi Salina vállalat egyik magasnyomású szivattyújából származó víz miatt keletkezett. A keletkezett kráter betemetésére becslések szerint 6 millió lejes keretre volna szükség, ennyi lenne az a 100 ezer köbméternyi kő, amivel ezt be lehetne tömni. Az országban a Râmnicu Vâlcea közelében fekvő Ocnele Mari helységben kétszer is történt hasonló talajcsúszás. De hasonlóan fenyegeti az egykori bánya közelében elhelyezkedő Dés melletti Désaknát, a Hargita megyei Parajdot, a a moldvai Gura Humorului melletti Cacicát, a búcsújáróhelyet is.
Marosújvár katolikus plébániája azon épületek közt volt, amelyek annyira megrongálódtak, hogy azonnal ki kellett belőle költözni. Mindez december 23-án, a karácsonyi készület teljében meglehetősen váratlanul és kellemetlenül érintette Bilibók Géza plébánost, akinek környékbeli társai siettek segítségére: a plébániai irattárat, a legfontosabb értékeket mentették, majd a helyi plébános kollegája meghívására a tordai plébánia vendégeként töltötte az ünnepeket. A Vasárnap kérdésére elmondta: mivel a marosújvári helyzet a belátható közeljövőben nem stabilizálódik, nem számíthat arra, hogy a közelmúltban javíttatott plébániára visszaköltözhet. Ezért a leányegyház, a szintén hozzá tartozó Felvinc korábban nem használt plébániaépületét teszik rendbe, s reményei szerint márciusban már odaköltözhet, onnan szolgálhatja a rábízott nyájat. Megkeresésünkkor Bilibók plébános arról is beszámolt, híveinek nem esett baja, megdöbbenve ugyan, de békében együtt ünnepelték a karácsonyt. Az ünnep másnapján Gyulafehérvárról a helyszínre érkezett Jakubinyi György érsek és Potyó Ferenc vikárius (korábban maga is marosújvári plébános), és szentmisét celebráltak, a főegyházmegye érseke vigasztaló és buzdító szavakkal fordult a hívekhez, akik igen jónéven vették, hogy a főpásztor azonnal körükbe sietett, ahogy a földindulás hírét vette.
Bodó Márta, Vasárnap