2011.03.15
(részlet az idei második érseki körlevélből)
Mivel „A megyéspüspök, aki Isten misztériumainak első kezelője a rábízott rész egyházban, az egész liturgikus élet irányítója, előmozdítója és őre” (Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció Redemptionis Sacramentum (RS) kezdetű 2004-es instrukciója, RS 19 p.), az utóbbi időben tapasztaltak alapján szeretném egy néhány dologra felhívni a paptestvérek figyelmét:
1. Testtartás a liturgiában. Isten Szolgája Márton Áron püspök annak idején, amikor bevezette az új misekönyv használatát az anyanyelvű misézéssel (750–1971. sz. körlevél), a testtartásra vonatkozóan átvette a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1969. szeptember 17-i rendelkezését, amelyet a Római Misekönyv Általános Rendelkezései (RMÁR), Budapest 2009. (A Zsinat utáni harmadik hivatalos latin Missale Romanum 2000 bevezető általános rendelkezéseinek hivatalos magyar fordítása.) 43. pontjában előírtak alapján adtak ki. Ezt a rendelkezést a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2004. december 8-án keltezett körlevelében egy kis módosítással újra megerősítette. Jelen körlevelemmel ezt erősítem meg az alábbiak szerint:
– a hívek állnak a szentmisében a Bevonulástól bűnbánati aktus végéig (Uram irgalmazz!-ig), az Evangélium előtti alleluja éneklése alatt, Evangéliumkor, Hiszekegykor, a Hívek könyörgése alatt, a Per Ipsum végétől a béke átadása válaszáig, valamint áldáskor és kivonuláskor.
– térdelnek (lehetőség szerint): a consecratio bevezető szavaitól az Úrfelmutatást követő acclamatio végéig és áldozáskor.
Az epiklesis (Szentlélek hívása) már a consecratiohoz tartozik, erre már le kell térdelni. A ministráns csengője jelezze ezt.
Az Úrfelmutatás után a pap várja meg, amíg a hívek leülnek, s csak azután folytassa a szentmise szövegét.
A koncelebráló papok, akik az igeliturgiában a testtartás szempontjából a híveket követik, az eukarisztikus imádságtól kezdődően már nem térdelnek. Az eukarisztikus ima a prefációval kezdődik. Ekkor, akik koncelebrálnak, felállnak, lehetőleg az oltár körül helyezkednek el.
2. A békecsók. Ennek formáját is a Magyar Misekönyvben meghatározott formában vettük át, vagyis a felhívásra: „Köszöntsétek egymást a béke jelével,” azt válaszolják, hogy „Legyen békesség köztünk mindenkor.” Mivel napjainkban a kézfogás annyira elterjedt, hogy nehéz lenne kiiktatni, a RMÁR 82. pontja értelmében, kérlek, ehhez tartsátok magatokat: „Az a helyes, ha mindenki csak a hozzá közelebb állókkal és mértéktartóan fejezi ki a béke jelét”. Ez vonatkozik a papokra és hívekre is.
3. Az áldozás előtti ima. Isten szolgája Márton Áron püspök annak idején engedélyezte, hogy a hívek a pappal együtt hangosan mondják ezt az imát. A liturgikus előírás szerint ez az ima a pap magán imája, amelyet csendben mond (RMÁR 84. p.). Ehhez tartsuk magunkat az elkövetkezőkben. Ahol a hívek ragaszkodnak ennek az imának elmondásához, ott a pap áldozása után, a hívek áldozása előtt megtehetik.
4. A szentmise befejezése. RMÁR 170. pontjánál ezt olvashatjuk: „Ha a szentmisét valamilyen liturgikus cselekmény követi, akkor a befejező szertartás: az üdvözlés, áldás és elbocsátás elmarad”. Ezek a liturgikus cselekmények az egyes liturgikus napoknál vagy cselekményeknél jelezve vannak. Ilyenek: a feltámadási körmenet, az Úrnapi körmenet, a búzaszentelési szertartás – ha a szentmise után végezzük, a szentségimádás, a temetési szertartás folytatása.
A májusi, júniusi, októberi ájtatosság, a keresztút és más imádságok már paraliturgikus cselekmények. Az ilyenek végzése legjobb, ha a szentmise előtt történik. Ha nem előtte végeznénk el, akkor a szentmisét be kell fejezni, mert a szentmise szövegébe és menetébe előírás szerint más ájtatosságokat nem kapcsolhatunk be. Ez vonatkozik az Úrangyala imára és a Márton Áron püspök atyánkért végzett imára is, amit minden szentmise után mondjunk el.
5. Önkényeskedés a liturgiában.
II. János Pál Pápának a Sacrosanctum Concilium kezdetű zsinati konstitúció 25. éves évfordulójára kiadott Vicesimus Quintus Annus kezdetű körlevelében a 13. pontban ezt olvassuk: „Nem lehet megtűrni, hogy néhány pap jogot formál arra, hogy kánonokat állítson össze vagy a Szentírás szövegeit profán szöveggel helyettesítse. Az ilyen kezdeményezések távol vannak attól, hogy a liturgikus reformokhoz kapcsolódjanak, hanem egyenesen ellentmondanak azoknak”.
A Redemptionis Sacramentum instrukció a 31. pontban így ír: „Ne csorbítsák saját szolgálatuk mélyebb jelentését azzal, hogy a liturgikus ünneplést akár valamit megváltoztatva, akár elvéve, akár pedig hozzáadva önkényesen megrontják”. Ragaszkodjunk tehát a szentmise szövegeihez, és ne változtassunk meg mondatokat, szavakat, cselekedeteket, formulákat. Pl. a kenyértörés helye a szentmisében nem a konszekráláskor van, hanem a békecsók váltása után. „A szent ostyának a konszekráció alkalmával történő megtörése visszaélésnek számít és feltétlenül kerülendő” (RS.55).
6. Még egy néhány fontos dolog:
– Vizitációk alkalmával szerzett tapasztalatunk alapján hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a szentmiséhez használt ostyát és bort minőségi és megbízható helyről szerezzék be, mert különben a szentmise érvényességét teszik ki veszélynek. Olyan helyeken, ahol nincs gyakori szentmise, ne tartsanak Eukarisztiát, mert a nedves falak és levegő miatt könnyen romlásnak indulhat.
– A papok, akik késve érkeznek a szentmisére, nem koncelebrálhatnak. Különösen vasárnapokon és kötelező ünnepeken, amikor a pap a hívek számára három szentmisét végez, már nem koncelebrálhat még egy szentmisét a közeli templomok búcsús szentmiséjén.
– A Romániai Püspökök Kara Latin részlege megtiltotta a kézből áldozás bevezetését, de kézből áldoztatjuk azokat a külföldieket és vendégmunkásokat, akik ezt szokták meg külföldön és így kérik.
– Nálunk is egyre több helyen elterjedt, hogy az áldozáskor odahozott kis gyermekeket kereszttel jelöltetik meg a pappal. II. János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikája értelmében nem helyes a szentáldozást más paraliturgikus vagy udvariassági cselekményekkel összetéveszteni. Ezért ez a gyakorlat sem helyes. Ahol ragaszkodnak ehhez, a szentmise befejezése után kellene megtenni.
– Világi hívek (beleértendők a kispapok és a lelkipásztori kisegítők is), a szentmise keretében homíliát nem tarthatnak, csak szentmisén kívül útmutatásokat vagy tanúságtételeket, súlyos okból az áldozást követő könyörgés után is, de a gyakorlat ne váljék szokássá. (RS 65. 66, 74).
– Ezen az úton is kérjük Paptestvéreinket, hogy a Liturgikus Bizottság tanácsát, útmutatását mindig kérjék ki a liturgikus tér kialakításánál, átrendezésénél.
Továbbá arra is kérünk mindenkit, hogy a Direktórium elején lévő liturgikus összefoglalót olvasgassák, miáltal felfrissíthetik ismereteiket.