VI. Körlevél - 2011. szeptember 12.

D. a J. Kr.!                

VI. Körlevél

Valamennyi T. Plébánia Hivatalnak

Székhelyükön

Tartalom:

Főegyházmegyei gyűjtés Szentírás vasárnapján, főegyházmegyei Biblia-nap
Kihelyezések és áthelyezések a Gyulafehérvári Főegyházmegyében, a 2011-es esztendőben
Papi szenátus őszi ülése
Bérmálási beosztás ismertetése


   
Szám: 1265 – 2011.
Főegyházmegyei gyűjtés Szentírás vasárnapján, főegyházmegyei Biblia-nap

Folyó év szeptember 25-ére, Szentírás vasárnapjára főegyházmegyei gyűjtést rendelek el a Szentírás üzenetének terjesztése céljából. Isten igéjének terjesztése elsőrendű feladatunk a lelkipásztori szolgálatban. Az igehirdetés mellett számos más módozat is létezik e téren, és a változások után főegyházmegyénkben is sok ilyen kezdeményezésnek lehetünk tanúi. Hosszú az út addig, amíg mindannyiunk közfelfogásává válik, hogy alapvető életforrásunk a Szentírás nekünk, katolikusoknak is.
Tavaly már megszerveztük e gyűjtést, főegyházmegyénkben első alkalommal. Köszönetet mondok a Tisztelendő Paptestvéreknek azért, hogy öntudatos hozzáállással pártolták fel e kezdeményezésemet. A befolyt összegből a biblikus apostolkodással járó költségek felét fedezni tudtuk az elmúlt év során.
Kérem a Paptestvéreket, szervezzék meg egyházközségükben idén is e gyűjtést. Szeptember 18-án a szentmisék keretében olvassák fel az alább mellékelt körlevél szövegét. Plakát is érkezik az egyházközségekhez, melyet függesszenek ki jól látható helyen a templomban, és belátásuk szerint hagyhatják a gyűjtés napja után is kifüggesztve, hogy figyelmeztesse a híveket a Szentírás olvasásának fontosságára. Kérem, hogy a befolyt összeget a főesperesi központokon keresztül összesítve utalják át a Katolikus Magyar Bibliatársulat alábbi bankszámlájára:
Asociaţia Catolică Biblică Maghiară
Cod IBAN: RO65RNCB0003037776090001
Banca Comercială Română SA Alba Iulia

A Főegyházmegyei Direktóriumban erre a vasárnapra a székesegyház fenntartására van gyüjtés előírva. Ehelyett idén is a Szentírás üzenetének terjesztésére gyűjtünk Szentírás vasárnapján. Amennyiben a jövőben a székesegyházunk javára lesz gyűjtés, ezt külön jelezni fogjuk.

1.    Mostani körlevelünkhöz is mellékelünk egy munkavázlatot csoportos szentírásolvasáshoz. Kérem a lelkipásztorokat, hogy Szentírás vasárnapja alkalmából a plébánián szervezzenek az idén is híveik, valamint munkatársaik számára a megküldött vázlat alapján szentírásolvasó csoportos találkozókat. A főesperesi hivatalok összesítésében október végéig várom idén is a beszámolójukat írásban, ezen találkozók kimeneteléről.
2.    Megbízásunkra idén is megszervezi a Katolikus Magyar Bibliatársulat a Főegyházmegyei Biblia-napot, amelyre ez alkalommal Sepsiszentgyörgyön  folyó év október 1-én kerül sor. Addig még részletes információkat nyújtanak a szervezők. Kérem a Paptestvéreket, hogy hozzák híveik tudomására e rendezvényt, és az érdeklődők számára szervezzék meg a részvételt. Az összejövetelen ott lesznek a különféle egyesületek, bibliaolvasó csoportok tagjai, akik már belátták az Ige fontosságát, és táplálékot merítenek Isten szavából. Örvendetes lenne, ha minél több plébánia képviseltetné magát Isten igéje után érdeklődő hívein keresztül.

Krisztusban szeretett Testvéreim és Híveim!

Közeledik idén is szeptember vége, amikor egyházunkban Szent Jeromosnak, a Szentírás pártfogójának emléknapja közelében az utolsó vasárnapot Szentírás vasárnapjaként ünnepljük.
Egyházunk a II. Vatikáni Zsinaton nyíltan megfogalmazta, hogy “Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a szentíráshoz” (DV 21). Meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt ahhoz, hogy rádöbbenjünk mi, katolikusok is arra, hogy a Biblia a miénk, és ha igazi Krisztus-követők akarunk lenni, akkor hallgatnunk kell Isten igéjét a szentmisében, de rendszeresen olvasnunk kell a Szentírást egyénileg és közösségileg is. Isten igéje ugyanis életforrás: segít bennünket abban, hogy felfedezhessük, mit vár el tőlünk Isten, és hogy üzenetét életre váltva hiteles keresztények lehessünk.
Azok, akik már felfedezték a Szentírás értékét, tanúsítani is tudják, mekkora segítség lehet keresztény életutunkon. Az elmúlt év során szép számban érdeklődtetek lelkipásztorainknál, hitoktatóinknál a Szentírás iránt, és sok szép kezdeményezésnek is lehetünk tanúi a plébániákon, egyesületek, lelkiségi mozgalmak keretében, melyek során a résztvevők közösen is olvasták Isten igéjét és aztán törekedtek életre váltani azt. Jelentősen hozzájárult mindez ahhoz is, hogy a kommunió évében egyházközségeink, közösségeink ne csupán természetes szinten tartsanak össze, hanem a természetfölötti lelkületben is növekedjenek. Hála és köszönet mindezért!
Lelkipásztori Tervünk keretében jövőben a misszió éve következik, amikor tudatosan is törekszünk arra, hogy hirdessük az Örömhírt, tanúsítsuk Krisztust. Szentatyánk, XVI. Benedek pápa is hangsúlyozza, hogy „a küldetés Isten Szavának hirdetésére Jézus Krisztus minden tanítványának a keresztségből következő feladata” (Verbum Domini, 94). Viszont nagyon könnyen lélektelen hirdetőivé válhatunk Isten igéjének külsőleg, ha nem vagyunk rendszeres hallgatói belsőleg (vö. Dei Verbum, 25). Éppen ezért ezután is tanulnunk kell „Jézus Krisztus fölséges ismeretét” (Fil 3, 8) a Szentírás gyakori olvasásával. Figyelnünk kell Isten szavára mind a szentmisében, mind az egyéni, mind a közös szentírásolvasás keretében. Hallgatnunk kell, mit kér tőlünk Isten ahhoz, hogy jó követői lehessünk. És meg is kell valósítanunk életünkben az ő elvárásait, mert csak így lesz bennünk igazi élet. Csak így lehetünk élő keresztényekké, hogy hitelesen tanúsítsuk őt együtt és külön-külön.
Főegyházmegyénkben a Szentírás üzenetének terjesztése céljából tavaly szerveztünk először gyűjtést. Addig ezt a tevékenységet szervezetten mintegy másfél évtizeden át szinte kizárólag külföldi katolikus testvéreink támogatása révén tudtuk végezni. Hálásan megköszönöm ez alkalommal azt, hogy tavaly ilyenkor kérésemet öntudatosan meghallgattátok, és nehéz anyagi körülményeitek közepette is meghoztátok az áldozatot, hogy általa egyre többen és egyre mélyebben meghallhassák Isten bátorító üzenetét. Sokaknak segítségére tudtunk lenni ezáltal abban, hogy Katolikus Magyar Bibliatársulatunk közvetítésével jutányosan hozzájuthassanak Bibliához, vagy az év során részt tudjanak venni különféle rendezvényeken, ahol felfedezhették Isten igéjének értékét, tanulhatták, hogyan kell olvasni a Szentírást, vagy azt is, hogyan lehetnek mások segítségére ebben a kegyelmi lehetőségben.
Idén is meghirdetem a gyűjtést főegyházmegyénkben szeptember 25-re, Szentírás vasárnapjára híveim körében erre a célra. Kérem a kedves híveket, lehetőségeik szerint kapcsolódjanak be pénzbeli adományaikkal e gyűjtési akcióba jövő vasárnap a szentmisék keretében. Anyagi gondjaink közepette is hozzuk meg a magunk áldozatát, hogy a jövőben is tudjuk hirdetni az Örömhírt, még bőségesebben, még hatékonyabban. Hálás köszönet előre is ezen áldozatotokért!
Emellett természetesen buzdítalak benneteket most is arra, hogy olvassátok is a Szentírást, és fogadjátok be lelketekbe Isten üzenetét. Belőle mindig reményt és erőt meríthetünk az élethez. És kapcsolódjatok be a jövőben is a különféle rendezvényekbe, melyeket a Szentírás üzenetének népszerűsítése szempontjából szervezünk. Idén is megszervezzük a Főegyházmegyei Biblia-napot október 1-én Sepsiszentgyörgyön, a Szent József plébánián. Buzdítalak benneteket e főegyházmegyei rendezvényen való résztvételre. Ünnepeljük idén is együtt a Szentírást. Hadd „terjedjen és jusson dicsőségre egyre szélesebb körben Isten igéje“.
Szentírás vasárnapja alkalmából szeretettel adom mindnyájatokra főpásztori áldásomat.
Gyulafehérvár, 2011. szeptember 12.

       + György s. k.
érsek 

Munkavázlat csoportos szentírásolvasáshoz Szentírás vasárnapjára

Az ismertetőjel
Közös szentírásolvasás Jn 13,31-35 alapján

    a.) Magyarázat a csoportvezetőnek

A szentírási szakaszt az idei Szentírás-vasárnapra javasoljuk közös szentírásolvasásra a Gyulafehérvári Főegyházmegye plébániai közösségei részére. E közös szentírásolvasás egyben ráhangol a főegyházmegyei Lelkipásztori Terv kezdődő újabb szakaszára is, melynek során most, a harmadik évben tanúságtételre szóló küldetésünket szeretnénk krisztusi módon elmélyíteni. A közös szentírásolvasás célja az, hogy a résztvevők rádöbbenjenek: a leghatékonyabb tanúságtétel Jézus felfogása szerint nem a krisztusi tettekben rejlik, nem is szavak által történik – jóllehet ezekre mind szükség van, hiszen Isten szeretetét tanúsítani kell, az Örömhírt hirdetni kell -, hanem mindenek fölött a Jézust követők közösségének életpéldája a mérvadó. Ha hatékony a szeretet körükben, ha igazi szeretetközösséget alkotnak, ez vonzó példa lesz a kívülállók számára. 
Ezt a tanítást az evangélista szerint Jézus az utolsó vacsorán adta. Miután Júdás eltávozik, hogy elárulja Mesterét, Jézus bejelenti apostolainak, hogy kezdődnek a szenvedés órái. Amikor Júdás eltávozott, az evangélista megjegyzi, hogy „éjszaka volt”, tehát hogy Júdás tette sötétben, nem Isten tervei szerint történik. Itt viszont, amikor szenvedéstörténete kezdődik, Jézus nem tragédiába megy, hanem „megdicsőül”. Visszatér az Atyához, miközben Isten tervét valósítja meg. És azáltal, hogy Isten akaratát cselekszi, Isten dicsőségét is nyilvánvalóvá teszi az emberek előtt.
Az evangéliumi szakaszban Jézus megjegyzi az apostoloknak, hogy ez most az ő órája lesz. Most neki kell szenvednie, neki kell meghoznia a keresztáldozatot. Neki kell meghalnia. Apostolai nem mennek vele, nekik most nem kell meghalniuk. Fájdalommal tölti el őket az elválás, de túl kell lépniük e fájdalmon, és azt kell tenniük, ami Istennek velük kapcsolatos terve most. Ebben a szellemben adja számukra mintegy végrendelkezés-szerűen a szeretetparancsot. Ha Isten akaratát akarják tenni és közösségben akarnak maradni továbbra is vele, akkor szeretniük kell egymást.
Megfigyelhető, hogy Jézus „új”-nak nevezi e parancsot, habár már létezett az Ószövetségben is a szeretetparancs (vö. MTörv 6, 4-5; Lev 19, 18), és ő maga is tanított a szeretetről, amikor az Isten és a felebarát szeretetéről szóló parancsokat egybekapcsolta (vö. Mt 22, 37-40; Mk 12, 28-31; Lk 10, 25-29a). Újdonsága e parancsnak itt az „amint”-ban rejlik: Jézus mértékével kell szeretni egymást. És Jn 15, 13-ban a magyarázatot is megtaláljuk e mértékre: a legnagyobb szeretet abban rejlik, amikor az ember odaadja az életét embertársáért, barátjáért, amint ezt Jézus is meg fogja tenni értük. Az apostoloknak most, a közeljövőben nem kell egymásért meghalniuk. Nekik most az életben kell szeretniük egymást, de igazán, ugyanazzal a mértékkel, amellyel Jézus szerette őket, „lélekben” életüket adva egymásért. Ennek a lelkületnek életté kell lennie, meg kell testesülnie hétköznapi életük különféle vonatkozásaiban. És ha ez sikerül, akkor fogják tudni leghitelesebb jelét adni Krisztushoz való tartozásuknak.
Ez az ismertetőjel Jézus mindenkori követőinek közösségére érvényes. Azóta a Krisztust követők közössége intézményesült, az egyház strukturálódott, és más külső jelei is vannak láthatóságának. Leghitelesebben azonban ma is arról kellene felismerni a keresztényeket, hogy élő a szeretet körükben – nem arról, hogy szép templomaik vannak, csodás szertartásokat szerveznek bennük, nem arról, hogy meggyőző módon beszélnek Krisztusról, nem is csak arról, hogy hatékonyan tanúsítják szeretetükkel egyénileg őt, hanem mindenek fölött arról, hogy egymást szeretik élő, hatékony módon a hétköznapokban.
A közös szentírásolvasás három szakaszban bontakozik ki. A 8-12 személyes csoport számára ajánlott mindenik szakaszra 20-40 percet szánni. 

    b.) Óravázlat

1.    Közelítés a szöveghez

Ebben a szakaszban a csoport tagjai ráhangolódnak a témára, és előzetesen szembenéznek önmagukkal. Tudatosítják, milyen akadályai vannak csoportjukban, közösségükben annak, hogy az mások számára is vonzó legyen. Elbeszélgetnek a következő kérdések alapján:

  • Miről lehet ma felismerni a keresztényeket?
  • Miért nem annyira vonzó az életpéldájuk, amennyire vonzó lehetne?
  • Hogyan áll mindez a mi csoportunk (közösségünk, plébániánk gyakorló hívei …) esetében?

2.    A szöveg üzenetének hallgatása

Ebben a szakaszban rá kellene döbbenniük a résztvevőknek arra, hogy Jézus felfogása szerint az ő követői számára a leghatékonyabb jele hovatartozásuknak az, hogy a kölcsönös szeretet élő, hatékony az ő körükben. Itt történik a szentírási rész üzenetének a befogadása és elmélyítése.
Olvassuk el  Jn 13, 31-35-öt.
Rövid csend, ami alatt hallgatjuk, mit üzen számunkra Isten e szentírási rész által, majd a szöveg elemzése következik az alábbi kérdések alapján:

  • Jézus tudja, hogy elkezdődik most számára a szenvedés órája, és hogy ez megdicsőülést jelent számára, hiszen az Atya akaratát teszi. Mit kell tenniük a tanítványoknak e tekintetben? Mit kér tőlük Jézus, hogy megtegyenek a jövőben?
  • Miért nevezi itt Jézus „új”-nak a szeretetparancsot? A szöveg szerint miben áll az újdonsága? Mit tanított erről nyilvános működése során?
  • Vajon miért épp a tanítványai körében élő kölcsönös szeretetet nevezi meg Jézus a leghatékonyabb ismertetőjelnek a kívülállók számára?

3.    Előretekintés az üzenet fényében

Ebben a szakaszban a tagok azt kutatják, hogyan valósulhat meg manapság Krisztus tanítványai között, és konkrétan az ő közösségükben ez a krisztusi parancs, mely a leghatékonyabb tanúságtétel.

  • Mennyire figyelnek ma Krisztus követői a kölcsönös szeretet parancsára körükben?
  • Mennyire élő, hatékony ez a parancs a mi közösségünkben?
  • Mit tehetünk azért, hogy közösségünk e tekintetben hitelesebb, vonzóbb legyen?

Alkalmas imával, énekkel zárjuk a csoportmunkát.

 


Szám: 567 - 2011.
Kihelyezések és áthelyezések a Gyulafehérvári Főegyházmegyében, a 2011-es esztendőben

    A. – Újmisések kihelyezése:

1. Lukács János    újmisést                Szászrégenbe
2. Hajlák Attila    újmisést                Marosvásárhelyre
3. Kovács Károly     újmisést                Sepsiszentgyörgyre
4. Farkas Ervin    újmisést                    Segesvárra

    B. – Segédlelkészek áthelyezése:

5.  Kiss Endrét        Marosvásárhelyről            Kolozsvár–Szent Mihályba
6.  Birton Róbertet    Kolozsvárról                külföldi tanulmányokra engedtem

    C. – Plébánosok, lelkészek áthelyezése:

7  Csiszér Imrét        Szászrégenből            Erzsébetbányára
8.  Jenei Jánost        Erzsébetbányáról        Kadicsfalvára
9.  Simó Sándort        Kadicsfalváról            betegnyugdíjba
10. Gödri Istvánt         Sepsiszentgyörgyről        Gyulafehérvárra
11. Sajgó Balázst        Gyulafehérvárról        Nyárádszeredába
12. Szőcs Bélát        Nyárádszeredából        Szászfenesre
13. Karácson Tibort        Szászfenesről            Jobbágyfalvára
14. Becze Lórándot        Jobbágyfalváról         ferences rendbe távozott
15. Kiss Attilát            Segesvárról            Óradnára
16. Timár Zoltánt        Óradnáról            Feltorjára
17. Papp Antalt        Feltorjáról            Nagyszeben–Teréziánumban
18. Blás Sándort        Nagyszebenből        külföldi szolgálatra engedtem
19. Tamás Huba        Rómából            Csikszereda–I-be
20. Rusti Alexandru        Csíkszeredából        Petrozsénybe
21. Sebestyén Ágoston     Marosvásárhelyről        Kapnikbányára
22. Vass Nimród        Kapnikbányáról        Gyimesfelsőlokra
23. Hatos Mihály        Gyimesfelsőlokról        Altorjára
24. Bakó Ferenc        Altorjáról            Sepsibükszádra
25. Ferencz Imre        Sepsibükszádról        betegnyugdíjba

    D. – Ferences szerzetesi áthelyezések:

26. fr.Laczkó–Dávid Anaklét        Csiksomlyóról        Gyergyószárhegyre
27. fr.Mosii Róbert            Brassóból        Csiksomlyóra
28. fr.Tímár Asztrik            Csiksomlyóból    Kaplonyba
29. fr.Urbán Erik            Kaplonyból        Csíksomlyóra
 


Szám: 1215 – 2011
Papi szenátus őszi ülése

   
    Főegyházmegyei Papi Szenátusunk rendszerint évente kétszer szokott ülésezni.
    Az idei őszi ülésre, 2011. szeptember 28-án szerdán kerül sor.
    Szeretettel kérem Tisztelendő Paptestvéreimet, hogy szenátusra tartozó javaslataikat, kéréseiket 2011. szeptember 25-ig juttassák el Érseki Hivatalunkba.
    Érdeklődésüket és cselekvő közreműködésüket előre is köszönöm.
 


Szám: 1270 – 2011.
Bérmálási beosztás ismertetése

    A jövő évben bérmálás és főpásztori vizitáció az Alcsík-Kászoni, Felcsík és Marosi kerületekben esedékes.
    Fent említett kerületekben, az őszi hitoktatással párhuzamosan kezdjék meg a bérmálkozók felkészítését.
    Az esedékes évi programtól eltérő, rendkívüli bérmálás is lehetséges, ha lelkipásztori szempontok azt indokolják. Azon egyházközségek lelkipásztorai, akik a rendes beosztástól eltérően szeretnének bérmálást, legkésőbb december 31-ig jelezzék hivatalunknak.
    A bérmálási korhatár továbbra is a betöltött 15. év. Csak megfelelően felkészített, hitüket gyakorló fiatalokat engedjenek a nagykorúság szentségéhez.

Gyulafehérvár, 2011. szeptember 12-én, Szűz Mária szent neve emléknapján.

† György s. k.
érsek